Sima vereséget szenvedtünk Amszterdamban
Dibusz Dénes (j) és a holland Cody Gakpo a Nemzetek Ligája A divíziójának 3. csoportjában játszott Hollandia - Magyarország mérkőzésen az amszterdami Johann Cruijff Arénában 2024. november 15-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A magyar válogatott idei utolsó idegenbeli mérkőzésére került sor szombat este Amszterdamban a Johann Cruijff Arénában a házigazda Hollandia ellenében. Mindkét csapat öt ponttal várta ezt a meccset a Nemzetek Ligájában, így azt már a kezdő sípszó előtt tudni lehetett, hogy amelyik nyer, az biztosan ott lesz a rájátszásban, és ez (főleg nekünk) a világbajnoki selejtezők sorsolásakor számíthat sokat. Fél szemmel azért figyelni kellett a csoport másik mérkőzését is: ha a bosnyákok nyerni tudnak Németországban, akkor a harmadik helyünk is veszélybe kerül.

A legutóbbi három mérkőzését nem tudta megnyerni a házigazda holland válogatott, de nekünk innen elég rossz emlékeink vannak: a legutóbbi négy fellépésünk mindenike súlyos vereséggel zárult, például 2013 októberében 1-8-ra kaptunk ki.

Magyar oldalon volt egy statisztikai érdekessége is ennek a mérkőzésnek: a csapatkapitány Szoboszlai Dominik ezen az estén, alig 24 évesen érte el az 50. válogatott mérkőzését – ő minden idők legfiatalabbja ebben a statisztikában. A mérkőzésre minden jegy elkelt, de a magyar szurkolók az európai szövetség (UEFA) büntetése miatt nem válthattak jegyet a vendégszektorba. Ennek ellenére néhány leleményes magyar – vélhetően a vásárláskor hollandnak álcázva magát – bejutott a találkozóra.

13 másodperccel a kezdő sípszó után óriásit védett a holland kapus Nego lövésénél – más kérdés, hogy egyébként a magyar támadó lesen volt. A harmadik percben volt egy másik, immár szabályos lehetőségünk: Szoboszlai elcsent egy labdát a félpályánál és a kapuig vitte, ám az utolsó pillanatban beleléptek a lövésébe. A kipattanót Schäfer rúgta rá 11 méterről, fölé – kis szerencsével vezethettünk volna.

A nyolcadik percben rémisztő dolog történt a magyar kispadnál – a közvetítésben az látszott, hogy valaki a földön fekve rángatózik, de hamar körbeállta őt a stáb. Utána ponyvával takarták el a kamerák elől, de az látszott, hogy nagy a baj – rengeteg orvos rohant be, és csak hosszú percek után derült ki, hogy Szalai Ádám volt csapatkapitány, Marco Rossi edzői stábjának tagja lett rosszul. Miután a sportszakembert elvitték az orvosok, a csapat úgy döntött, hogy folytatja a mérkőzést (ezt sportszerűen meg is tapsolták a holland szurkolók) és ekkor jött az újabb hidegzuhany: a bíró visszanézett egy, a leállás előtti kétes helyzetet a VAR segítségével, és büntetőt ítélt ellenünk. Wout Weghorst higgadtan értékesítette a kezezés miatt kapott tizenegyest, egy-null oda.

A tizenkettedik percben egyenlíthettünk volna, egy szép magyar támadás végén Sallai ziccerben, zavartalanul fejelhetett néhány méterről, de a középre tartó labdát könnyen védte Verbruggen. Utána nem sokkal a születésnapos Dibusz Dénes is védett egyet bravúrral. Később Negónak adódott újabb lehetősége egy remek ütemű magyar passz után, de belecsúsztak a lövésébe – egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a magyar válogatott, tényleg csak a sorozatos balszerencsén múlott az, hogy vezettek a hollandok. Persze nekik is voltak nagy helyzeteik, és többet is volt náluk a labda, de Dibusz jól állta a sarat. A leállás miatti 13 perces ráadás végén megint kaptunk egy jogos, de buta tizenegyest, miután Nagy Zsolt otthagyta a lábát egy betörésnél. Gakpo könyörtelenül értékesítette, 2-0 oda. A zaklatott első félidő utolsó másodperceiben még Orbán fejelhetett kapura egy felívelésnél, de ez nem okozott túl nagy zavart.

A második félidőt sem kezdtük rosszul, szögletig jutottunk az első percekben, fejelhettünk is, de mellé ment. A hollandok hatalmas felső kapufával válaszoltak, megúsztuk. Utána Sallai lőtt jó helyzetben mellé, de az akció lesről indult. Újoncot is avatott a magyar válogatott a német másodosztályban játszó Szabó Levente személyében, aki Varga Barnabást váltotta. A hollandok a kétgólos vezetés birtokában nyugodtan gurgáztak, amikor megint óriási helyzetünk maradt ki: a 62. percben Szoboszlai fejéről lecsúszott a labda, pont annyira, hogy a kapu előtt egyedül maradó Negó épp ne tudja elérni. Egy perc sem telt el, és Dumfries büntetett egy éles szögből eltalált lövéssel: 3-0.

A 74 percben egy szép támadás végén Sallai az oldalhálót találta el – egyszerűen nem ment nekünk ma este a góllövés. Jó hír is jött, de nem a pályáról: Szalai Ádám jobban van, beszélni is tudtak vele, de megfigyelésre a kórházban tartják még. A végén még tűzijátékot tartottak a kapunknál a hollandok, a felső lécet is eltalálták, de ami rosszabb, hogy a válogatottba visszatérő Koopmeiners három védő közül a hálóba bólintott.

Nem játszottunk rosszul, de váratlanul sima lett a vége: Hollandia–Magyarország 4–0, és folytatás kedden Budapesten a Puskás Arénában Németország ellen. A másik mérkőzésen Németország gólzáporos mérkőzésen hét-nullra (!) nyert Bosznia-Hercegovina ellen, így a nagy kérdések eldőltek a csoportban a keddi záróforduló előtt: a németek csoportelsők, és Magyarország nem lehet az utolsó.