Erős túlzás lenne a szerb fővárost turistabarátnak mondani: érkezéskor a reptéren zajló átalakítás miatt egy kávét sem tudtam meginni, a városba tartó buszra egy órát vártam hiába, aztán a belgrádi Váci utcában, a Knez Mihailován még a pénzváltóban sem beszéltek angolul. A helyi tömegközlekedési vállalat buszait többnyire sri lankai és indiai sofőrök vezetik – végül is a belgrádi sofőrök szabálykövetési hajlandósága nem sokban különbözik a colombói vagy mumbai motoros riksák stílusától, így a távolról érkezett sofőröknek csak a jobboldali közlekedést kell megszokniuk. Csalódottságom akkor hágott tetőfokára, amikor egy balkáni grillezőben egy ázsiai kislány hozta ki a félig nyers pljeskavicát – úgy tűnik, Orbán nagy barátjának, Aleksandar Vučićnak is beérett a migrációs politikája.
A szállásom a belgrádi öngyilkosok kedvenc helye, a Branko híd közelében volt. A tulajdonos egykor a Crvena Zvezdában rúgta a bőrt egész magas szinten, de amikor megkérdezem tőle, sajnálja-e, hogy az UEFA zárt kapus büntetése miatt csak 14 év alatti gyerekek mehetnek a válogatottnak szurkolni a Magyarország elleni találkozóra, csak legyint egyet. Azt mondja, amióta a szerb futball (is) a maffia és a politika játékszere lett, nem jár meccsekre. A meccs napján tucatszor is vadászgépek repültek el nagyon alacsonyan a belváros fölött – lehet, hogy ez a hétköznapok része errefelé, nekem mindenesetre kiesett az evőeszköz a kezemből, amikor először meghallottam.
A Himnuszt hallgatják a játékosok a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező G csoportjában játszott Szerbia - Magyarország mérkőzésen a belgrádi Rajko Mitic Stadionban 2023. szeptember 7-én (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)
Két órával hamarabb érkeztem meg Szerbia legnagyobb sportlétesítményébe, az 53 ezer férőhelyes Rajko Mitić stadionba, amely az ország legnépszerűbb csapatának, a már említett Zvezdának az otthona. Most közönség nem volt: mivel a szerb szurkolók az első fordulóban, Podgoricában diszkriminatív rigmusokat skandáltak, így élesedett egy korábbi büntetés. Illetve mégis: az UEFA beleegyezett, hogy tizennégy év alatti gyerekeket ingyen beengedjenek (és minden tizenöt gyerekhez mehet egy felnőtt kísérő is). Az jó kérdés, hogy a magyar szurkolókat miért büntették (ők sem jöhettek), de egy közel kétszáz fős magyar VIP-delegáció azért bejuthatott.
A magyar VIP szurkolótábor a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező G csoportjában játszott Szerbia - Magyarország mérkőzésen a belgrádi Rajko Mitic Stadionban 2023. szeptember 7-én (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)
Gyerekek szurkolnak a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező G csoportjában játszott Szerbia - Magyarország mérkőzésen a belgrádi Rajko Mitic Stadionban 2023. szeptember 7-én (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)
Talán tízezer gyerek jött el a meccsre, és a kísérők gondosan ügyeltek, hogy ne csak zászló legyen náluk, hanem minél több duda és vuvuzela is, a nagyobb hangkeltés érdekében. A hangzavarban azon gondolkodtam, melyik arcát látjuk ma a magyar válogatottnak: azt, amelyik a világ legjobb csapatai ellen is esélyes a győzelemre, vagy azt a kínlódó együttest, amelyet legutóbb Montenegróban láthattunk. Az viszont jó jel volt, hogy ebben a selejtező-sorozatban még gólt sem kaptunk, és hét ponttal vezetjük a csoportot 5-0-ás gólkülönbséggel. Igaz, Szerbiának is pont ennyi pontja volt a mérkőzés előtt, de ők az 5 rúgott gól mellett kaptak egyet, így szorultak a második helyre a csoportban. Nekünk egyébként egy belgrádi döntetlen is elég lenne az első hely megtartására, ráadásul jó hír érkezett Litvániából is: Montenegró csak 2-2-es döntetlent játszott, elhullatva két pontot.
Egész ígéretesen kezdett a magyar csapat, az első kilenc percben a szerbek tulajdonképpen el sem jutottak a tizenhatosunkig, míg nekünk két helyzetecskénk is volt. Aztán a tizedik percben mindjárt ziccerbe kerültek a hazaiak, és a visszafutó, becsúszva érkező Szalai Attila rendkívül pechesen a hálóba sodorta a labdát. 1-0 oda, sőt, a 13. percben akár kettő is lehetett volna belőle, de Vlahovics szerencsére az oldalhálót találta el. Mindenesetre ijesztőnek tűnt a magyar védelem indiszponáltsága, de megúsztuk.
Szerencsére a szerb védelem sem volt a helyzet magaslatán, látszott, hogy van ott keresnivalónk. Kis szerencse is kellett, de a 33. perc legelején egyenlítettünk: Sallai lövését védte a szerb kapus, de pont Varga Barnabás elé ütötte, aki az ötös sarkából bevágta: 1-1. Még ki sem örültük magunkat, amikor újabb gólt szereztünk, három perc alatt megfordítva a mérkőzés állását: Kerkez bal oldali lőtt beadásába beletetette a lábát Willi Orbán, nagy gól a felsőbe! Nagy csend lett a stadionban, hogy aztán a gyereksereg még hangosabb vuvuzelásba kezdjen, Serbija! kiáltásokkal fűszerezve.
A második félidő a szerbek kezdték jobban, támadtak, de gólt nem sikerült szerezniük – igaz, az 58. percben Dibusznak nagyot kellett védenie. Két percre rá újra a magyar kapusé volt a főszerep – sajnos nagyon beszorultunk a második félidő első felében. A hetvenötödik percben már Dibusz is verve volt Nagy Ádám becsúszásánál, de segített a kapufa. Maradt a magyar vezetés, és egyébként is les volt.
