Magyar Péter fellépése talán most lehetőséget biztosít a tisztességes jobboldali, keresztény és konzervatív értékeket képviselő közszereplők valódi, értékelvű kiállására.
Csányi István
Amit most látunk, fenyegető. Sokféle kifutása lehet, s egyáltalán nem biztos, hogy a vége tragédia lesz. De! Vannak egyértelmű, látható, a történelem nehéz pillanataiból jól ismert folyamatok, amelyek csendesen elindultak.
Orbán Viktor sohasem akarta felszámolni a kommunizmust lélektani értelemben, ez pedig önmagában árulás, méghozzá a rendszerváltás elárulása. Nyugatot ígért, de most valamilyen, számunkra ismeretlen okból mégis a keletet kínálja.
Indulatok által motiváltan él ma a legtöbb ember. Úgy jár dolgozni, és úgy ül le otthon a tv elé, hogy haragszik valakire vagy valamire. Ez mérgező, s nem vezet sehová.
Hogyan tudjuk ma a hazát mint eszményt újra közel érezni magunkhoz úgy, hogy közben a rátapadt kultúrkacattól is megszabadítsuk?
Manapság veszélyes, de legalábbis konfrontáció vitába bocsátkozni. Nincsenek jóízű beszélgetések, miután valaki politizálásba kezd, mert hirtelen hangos lesz a szó, kipirul az arc, s kéretlenül is törvényt ül az álláspont.
Valami miatt úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedben kiépített, újjáalakított vagy csak simán átnevezett intézményi struktúra csupán üres, levegővel bélelt állami átverés, és az azt irányítók egész egyszerűen nem alkalmasak az adott feladatra.
A rendszerváltás három évtizedében Orbán Viktor több különböző, egymással ellentétes választ adott sorskérdéseinkre. Mindig olyat, amely politikai pozícióit aktuálisan a leginkább erősíteni tudta.