„Valósággal megrohantak minket, a sör pillanatnyilag hiánycikk, másutt sincs.” Riport a Balaton partjáról az újranyitás után.
Pethő Tibor
Hogyan lett a közbeszédben a Horthy-fasizmusból előbb korlátozott tekintélyuralmi parlamentarizmus, aztán pedig fasizmus és demokrácia egyszerre?
Lassan három évtizede igyekszik (meg)emészteni a hazai közvélemény az úgynevezett háromperhármat. Tabajdi Gábor „kádári felülnézetből” mutatja be.
A halottainktól ránk testált (többnyire önmagunk elől is tapintatosan elhallgatott) szenvedés magától értetődő módon jelenik meg Finy Petra új kötetében, a Marlenkában.
Az bizonyos szempontból rejtély, miért váltott ki ennyire éles reakciót Carl Schmitt emlegetése, hiszen Schmittre a Fidesz-agytröszt mindeddig hivatkozási alapként, eszmei forrásként tekintett.
Az a gyanúm, hogy mi magunk vagyunk a vírus – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjúban.
Minden rendkívüli helyzetnek szinte természetes kísérője az álhír, illetve a rémhír. Össze is gyűjtöttünk egy csokorra valót az elmúlt száz évből.
A ma élők túlnyomó része sohasem élt át semmilyen komolyabb össztársadalmi megpróbáltatást, nem tud mihez viszonyítani.
A modern magyar parlamentarizmus történetében példátlan a korlátozás nélküli időre szóló meghatalmazási törvény elfogadása. Tettek ugyan kísérletet hasonlóra – a mai uralmi elit egy része által etalonnak tekintett – Horthy-korszakban, ám a terv kudarcot vallott.
Az egészségügyi dolgozók közül a legutóbbi jelentések szerint 2629-en fertőződtek meg Olaszországban.
Idén a súlyos járványhelyzet miatt érthető módon elmaradnak a tömeggyűlések, tüntetések, közös ünnepségek. Egyénileg mégis bárki megemlékezhet Petőfiék forradalmáról.
Talán eredményesebben, konstruktívabban tudnának viszonyulni az ország dolgaihoz is – mondta a Nemzeti Színház művésze. Interjú!