Az elmúlt hetekben két példa is szolgált annak szemléltetésére, hogy miként kényszerít a Fidesz ellenzéki szereplőket olyan identitáspolitikai álláspontok mögé, amelyek racionálisan és morálisan már középtávon is tarthatatlanok.
Puzsér Róbert
Miként lett Gulyás Mártonból, a diszkriminált kisebbségek igazságharcosából transzfóbiás, rasszista, fehér férfi? Áldozati dráma hat felvonásban.
A XXI. századra a polgárok helyét a nyugati társadalmakban fogyasztók vették át, azokhoz pedig már nem ideológia, hanem kosár tartozik.
Európa nagyobb városaiban ma félreérthetetlenül látszik, hogy a kultúrharc legújabb hulláma milyen elementáris erővel csap át az Atlanti-óceánon.
Az, hogy Magyarországon ekkora hévvel tombol a törzsi gyűlölet, sok évtized elfojtásának eredménye.
A probléma az, hogy a magyar elit lemond a társadalom leszakadó tömegeiről. Ebből képződnek a véres gyilkosságok, ebből képződik az emberkereskedelem, a bűnözés és a prostitúció.
„Szabadságharcos vagy, akit szeret a gazda, és akit este vár a finom vacsora.”
Orbán Viktor együtt retteg a néppel – ő is részvényes a félelem tőzsdéjén: minél nagyobb a társadalmi kétségbeesés, annál több gesztust vesz át Vlagyimir Putyintól.
A svédek hisznek a nyílt társadalomban, hisznek az egyéni felelősségben, hisznek a polgáraikban, hisznek az intézményeikben, hisznek a tudósaikban, és hisznek a szabadságjogaikban.
„Ebben a nemzeti veszélyhelyzetben járjon rendkívüli közbeszerzés Mészáros Lőrinc Nagyuramnak és Tiborcz István Uramnak!”
Újra bebizonyosodott, hogy a politikusok a gazdasági szereplők pénzügyi érdekeinek és a közvélemény pillanatonként változó, elvtelen tetszésének kiszolgáltatottjai.
Talán az én készülékemben van a hiba, amikor fontos szempontnak látom, hogy milyen pusztítást végez a gazdaságban a járvánnyal szemben zajló védekezés?