Egy ismerősömnek megemlítettem, hogy olyan érzésem van, mintha figyelnének. Röhögött, hogy üldözési mániám van, de egy pasas állandóan feltűnt a környezetemben: utcán, üzletben, a munkahelyem előtt. A negyedik vagy ötödik alkalommal megszólított, hogy beszélni akar velem.
Szabad-e bármiféle megbékélésre hivatkozva szőnyeg alá söpörni a besúgók valódi életrajzát és vele a következményeket, rózsaszínre festett mesével szépíteni és elrejteni a múltat, vagy vállalni kell mindazt, ami megtörtént?
Megdöbbentő volt azzal szembesülni, mennyire szorgalmas volt: szinte mindenkiről adott jelentést, aki számított az akkori erdélyi magyar elitben.