Mindannyian szeretnénk milliárdossá válni. Tessék, most sikerült. Sajnos nem vagyonban jött össze, hanem veszteségben, mert az MNB veszteségét a mi zsebünkből kell pótolni, ugye, na de hát semmi sem tökéletes.
Harminc éve hunyt el Szűr Szabó József karikaturista-festő. Miként emlegették a Magyar Nemzet első számában, és hogyan köszöntötte őt Mándy Iván?
Házi feladat: állítsd az osztálytermi idézeteket időrendi sorrendbe! A) „Minden magyar gyerek újabb őrhely” B) „Nem, nem, soha!” C) „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen” D) „Magyarország nem rés, hanem erős bástya” E) „Crescit sub pondere palma”
Na szóval, Petike, beugrottam, hogy megbeszéljük: az idei október 23-át sem tudom Budapesten tölteni, mert külföldre fog szólítani egy sürgős, halaszthatatlan intéznivaló. Szóval, kezdd el szervezni, mi legyen az!
Meghallgatva néhány hivatalos hozzászólót, az az érzés támad az emberben, néhány nézetet, eszmét, érzületet csak erősen fóliázva illene a zsenge ifjúság közelébe engedni, mert félő, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz a fejlődésükben.
Hát igen, a háború és az elhibázott brüsszeli szankciók… És persze plusz áfa. Plusz importőrláncolatos simisumik. Plusz évtizedek agrárpolitikája. Plusz helyi termelők ellehetetlenülése. Plusz forintbajok. Plusz jövedelemszétmállás. Plusz, plusz, plusz.
Vannak politikusok, akikről a hálás utókor utcát, teret nevez el, sőt néha még várost is. Viszont egyikről-másikról néha szívesen elnevezne zsákutcát, mégsem teszi, mert az utókor udvarias olyankor is, amikor nem éppen hálás.
Legjobb lenne mindjárt a lakóházak ablakaiba beleszerelni az óriásplakátokat, hogy az ablakon kitekintő polgárok ne a könnyen félreértelmezhető és zavart keltő valóságot lássák, hanem rögtön a kormány megalapozott, előremutató információiból tájékozódhassanak.
„Riadó!!! Megjött az ördögűző Rómából!” „Ami azt illeti, lenne még néhány tippem, úgy országszerte!”
Vagy ahogy nemzetünk babérkoszorús költője, Kölcsey (egyébként szintén Feri, de ezt most inkább ne erőltessük, ne adjunk rossz irányba vezető gondolatfutamoknak helyet) írá egykor: „mit ér epedő kebel”... Vagy tán még ennél is találóbb költőiséggel: „lengvén a honcsillag”.
Gondoljunk bele annak az életébe, akinek ezekben a mostani nehéz időkben hárommilliárddal kevesebb fix jön be havonta, és mégis erős szívvel, egy mukk nélkül tűri a megpróbáltatásokat, mert tudja, hogy ha türelemmel várunk, újra visszatérnek a vidám napok.
Kedves embercsempész szaki, fogja ezt a kis hamuban sült pogácsát meg ezt a csinos kis pecsétes elbocsátó papírt, aztán kerekedjen föl, egy másik országban kopogtasson be az ottani börtönbe, hogy szeretné ott letölteni a hátralévő büntetését.
Szigorúan titkos jelentés, bizalmas minősítésű információ: „Orbán Viktor egy politikai stratégiai ülésen az Egyesült Államokat jelölte meg pártja első három ellenfele egyikeként.” A kérdésem csak annyi, hogy volt egyáltalán valaki, aki előtt eddig ez titoknak vagy bizalmasnak számított.
Ballag már a vén tanár / tovább… tovább… / Bocs, de nem bírja ki már / tovább… tovább… / Ez út hazámba visszavisz, / Közalkalmatlan leszek magam is. / Tovább, tovább, tovább! / Bocs, kedves szülők és diákok, de ebben az oktatási rendszerben a pedagógus egyre tétovább.
Szerda: az USA fogja be a pofáját. Csütörtök: ni csak, miniszterelnök úr, egy levágott véres lófejet találtam az ágyunkban. Péntek: az USA a barátunk, nem csak a szövetségesünk.