A kormeghatározás szerint 40 millió évvel ezelőtt élt ősbálna maradványaira bukkantak őslénykutatók Peruban, az Ica sivatag homokjában – számolt be róla a The Guardian. A kutatók szerint a mára már kihalt állat a partimenti sekély vizekben élhetett, és a felnőtt példányok súlya messze meghaladhatta a ma élő legnagyobb bálnák súlyát. „Semmi ehhez foghatót nem láttam korábban”, mondta Alberto Collareta, a Pisai Egyetem paleontológusa, aki a kutatócsoporttal dolgozott. Szavai szerint „ennek van a legnehezebb csontváza az összes emlős közül, valószínűleg az összes gerinces közül”.
Egészen idáig úgy vélték, hogy a ma is élő kék bálna a valaha volt legnagyobb testtömeggel bíró állat. A Hope névre keresztelt bálna csontváza, mely a londoni Természettudományi Múzeumban van kiállítva, 25 méter hosszú és csak a csontváz 4,5 tonnát nyom. Viszont a most felfedezett új emlős, melyet lelőhelye és nagysága miatt Perucetus colossus-nak kereszteltek, ennél is nagyobb lehet. Bár a lelet alapján csak 20 méter volt az állat hossza, a csontok tömörsége arra utal, hogy akár két-háromszoros is lehetett a súlya, mint a mai rokonának – ez alapján vélelmezik a 85-340 tonnás testsúlyt. Mindezt annak ellenére, hogy mindössze 13 csigolyát, 4 bordát és egyetlen csípőcsontot találtak a sivatagban a kutatók. Ezeket a csontokat a jelenleg is élő bálnák csontjaival hasonlították össze, és ez alapján jutottak erre az eredményre.
A megtalált csontok arra utalnak, hogy az állatnak két, apró mellső végtagja és két, csonkszerű hátsó végtagja volt, melyek segíthették a tengerfenéken való mozgásban, ebből viszont az következik, hogy az ősbálna nem egy áramvonalas testű gyorsúszó volt, hanem egy lassan mozgó dögevő lehetett.
A tudósok felfedezésről szóló tanulmánya a világ legjelentősebb természettudományos folyóiratában, a Nature-ben jelent meg.
