Amikor a földönkívüli élet kereséséről folyik a beszélgetés, általában a Mars vagy a Jupiter Európa nevű holdja kerül szóba, a Vénusz szinte soha. Ez talán érthető is, ha figyelembe vesszük, milyen viszonyok uralkodnak a bolygón. A felszíni hőmérséklet meghaladja a 400 Celsius-fokot, a nyomás bármelyik tengeralattjárónkat palacsintává nyomorítaná, a pokoli körülményeket pedig vulkánkitörések és rendszeresen előforduló kénsavesők teszik teljessé.
A fent említett nehézségek ellenére a tudósok egy része már régóta azt feltételezi, hogy a Vénusz légkörének magasan a felszín fölött található régiói életnek adhatnak otthont. Persze ez az elképzelés nem aratott osztatlan sikert a tudóstársadalomban, ám az elmúlt néhány évben több olyan eredmény gyűlt össze, amely arra utal, hogy valóban létezhet ott egy lakható zóna. Nemrégiben pedig kutatók egy csoportja azt állította, hogy magasan a felhők között élő organizmusok létezésére utaló jeleket találtak. Ezek a jelek persze nem bizonyítják az élet létezését, de együttesen olyan képet festenek, amely további vizsgálatokat érdemel. A tudósok ezért ahelyett, hogy a politikusok és a döntéshozók által kiutalt pénzekre várnának, magánfinanszírozást szereztek, hogy 2025-ben szondát küldjenek a Vénuszra. Sőt, még két további küldetést is terveznek.
Rejtélyes kémiai anomáliák
David Grinspoon, a Planetary Science Institute asztrobiológusa az Astronomy magazinnak arról beszélt, hogy az 1990-es években kezdett el gondolkodni a vénuszi életen. – Számomra ez a Magellán felfedezéseivel függött össze – mondta, utalva arra az amerikai űrszondára, amely 1989 májusában indult útnak a Kennedy Űrközpontból, 1990 augusztusában állt a Vénusz körüli pályára, és küldetése négy éve alatt több mint 15 ezerszer kerülte meg a bolygót. A szonda rengeteg radaradatot küldött a Földre, és forradalmasította a Vénuszról alkotott képünket. A Magellán adataiból arra lehetett következtetni, hogy a Vénuszon még ma is aktív vulkáni tevékenység zajlik. Grinspoon szerint a Magellán adatai egy olyan légréteg létezésére utalnak a felhők között, amely „nemcsak lakható, hanem energiaforrásokkal és tápanyagokkal is rendelkezik”. Rejtélyes kémiai anomáliákra utaló jeleket is találtak a légkörben, bár ezek egyike sem elég szilárd ahhoz, hogy az élet bizonyítékának lehetne tekinteni.
Az elképzelés 2020-ban került újra reflektorfénybe, amikor a Cardiffi Egyetem Jane Greaves vezette kutatócsoportja arról számolt be, hogy foszfingázt észleltek a Vénusz felhőiben. A Földön a foszfin az élő szervezetek mellékterméke, amelyet mocsarakban és az állatok testében élő mikrobák termelnek. Sara Seager, a felfedezésről szóló tanulmány társszerzője, az MIT bolygókutatója a vizsgálatok lezárultával arról beszélt, hogy a kutatócsoportjuk minden olyan mechanizmust megvizsgált, amely képes lehet előállítani ezt a gázt a Vénusz légkörében, és arra a következtetésre jutottak, hogy az életen kívül nincs olyan jelenség, ami az általuk jelzett mennyiségre magyarázatot adhat.
A cardiffi kutatók eredménye azonban ellentmondásos. Sok kollégájuk megkérdőjelezi, mert úgy gondolják, a gáz észlelt mennyisége a gyenge jelerősség és a zajos háttér eredménye. Mások azt gyanítják, hogy nem foszfingázról, hanem egy másik, ahhoz hasonló molekuláról lehet szó. Nathalie Cabrol, a kaliforniai SETI Intézet egyik vezetője, aki nem vett részt a kutatásban a felfedezés kapcsán megjegyezte, hogy az utóbbi időben több független csapat is igyekezett ellenőrizni az eredményeket, és volt olyan is, amelyik nem talált foszfint a légkörben.
Seager a kutatás folytatásához egy több mint egy tucat tudósból álló csapatot állított össze, közöttük Grinspoon is helyet kapott. Részletes tanulmányt készítettek, amely arra a következtetésre jutott, hogy az általános bizonyítékok már most is eléggé sokat sejtetőek, és az idegen élet megtalálásának lehetősége legközelebbi szomszédbolygónkon olyan fontos, hogy itt az ideje új küldetéseket indítani a Vénuszra, hogy egyszer s mindenkorra megválaszoljuk ezt a kérdést.
Indulnak a vizsgálatok
A Morning Star Missions to Venus néven működő csoport három küldetési koncepcióban állapodott meg. Az első már a finanszírozás előteremtésének szakaszába lépett, és építés alatt áll. Ez egy a Rocket Lab cég által kifejlesztett rakétarendszert használ majd. Az Új-Zélandról 2025 januárjában indítandó űrszonda néhány hónap alatt eljut a Vénuszra, ahol egy műszercsomagot bocsát ki, hogy az a légkörbe zuhanva adatokat gyűjtsön. – Közel négy évtized után ez lesz az első szonda, amely a Vénusz légkörébe hatol – mondta Seager. Megelőzi a NASA DAVINCI küldetését is, mely a tervek szerint 2029-ben indul. A szondának nem lesz ejtőernyője, így körülbelül egy óra alatt a felszínre zuhan, a vizsgálandó légrétegben körülbelül öt percet tölt majd. Ennyi idejük lesz a kutatóknak az adatgyűjtésre.
A szondán található műszer egy lézerrel világítja majd meg a felhőrészecskéket, ezáltal a bennük lévő összetett szerves molekulákat fluoreszkálásra készteti. Az eszköz a cseppekről visszaverődő lézerfény alapján határozza meg a cseppek méretét és alakját. A második küldetés sokkal nagyobb hasznos terhet hordoz mint az első, és vagy egy ejtőernyővel ellátott szondát vagy egy ballont tartalmaz majd, amely hosszabb ideig lebeghet az érdeklődésre számot tartó légköri rétegekben. Az egyik legfontosabb kérdés, amelyre a kutatócsoport reményei szerint ez a küldetés választ adhat, a légkör savassága. A jelenlegi mérések szerint a savasság túl magas ahhoz, hogy bármely ismert élőlény túlélhesse. A felhőkön belül azonban a savasság nagymértékben különbözhet. A felhők egyes cseppjei pedig viszonylag barátságos viszonyokat teremthetnek, hasonlót azokhoz a Földön található savas környezetekhez, amelyekben az extremofiloknak nevezett mikróbák élnek. A küldetés egyik célja, hogy pontosabb méréseket végezzen a felhőkben található olyan vegyületekről, mint a foszfin. Egy másik fontos vizsgálandó kérdés pedig az, hogy mennyi víz van a felső felhőrétegekben, ahol a légköri nyomás és hőmérséklet a földihez hasonló. A kutatócsoport jelenleg azon dolgozik, hogy biztosítsa a finanszírozást ehhez a sokkal ambiciózusabb, többlépcsős küldetéshez, amelynek indítását valamikor 2026 és 2031 között tervezik.
A Morning Star sorozat harmadik küldetése messze a legambiciózusabb. Ennek egyik célja, hogy a felhőkből mintát küldjön vissza a Földre. Az elképzelés szerint egy űrhajó a Vénusz körül kering majd, és egy ballont bocsát ki a légkörbe, hogy az leereszkedve anyagokat gyűjtsön a felhőrétegekből. Ezután a léggömbről apró rakétákkal szállítanák vissza a mintákat a keringő egységre, hogy az visszaszállítsa azokat a Földre.
A fent részletezett a küldetések mellett más tervek is léteznek a Vénuszra való visszatérésre. A következő évtizedben a NASA két, az Európai Űrügynökség egy szondát tervez indítani a bolygószomszédunkhoz, de India és Oroszország is fontolgatja Vénuszra tartó küldetés indítását. Azonban ezen szondák egyike sem visz magával olyan műszereket, amelyek célja a Vénusz felhőinek lakhatóságával kapcsolatos kérdések megválaszolása.
