Vannak kocsmák Vásárosnaményban, ahol fel sem kell hozni a ruhagyár kérdését. Magától említi a csapos, hogy „hát igazából senki nem tudja, mi lesz vele, az ott dolgozókkal meg aztán pláne”.
A bizonytalanság oka az, hogy az ARJ Ruhagyár – amelyet a Bereg központjában élők a korábbi nevén, Berwinként, az idősebbek pedig Vörös Októberként emlegetnek – a koronavírus-járványra hivatkozva még márciusban először leállította a termelést, és sok dolgozójának nem adott fizetést. Később, immár jóval kevesebb munkavállalóval és megalázóan alacsonyra csökkentett fizetéssel átálltak maszkok varrására, de ez nem tartott sokáig, mára már felhagytak vele. A dolgozókat viszont nem fizették ki és nem is bocsátották el – vagyis tulajdonképpen munkájuk sincsen, de végkielégítést sem kaptak.
(...)
A kormánypártok helyi képviselői nem túl harciasak. Filep Sándor, Vásárosnamény fideszes polgármestere ugyan felszólalt a pénz nélkül maradt munkavállalók demonstrációján, ahol az angol tulajdonos felelősségét firtatta, és megjegyezte, hogy majd „fizetnie kell”. Korábban pedig arról beszélt Filep, hogy jó lenne, ha az angol cég igénybe venné a kormányzati segítséget. Viszont a vállalat – ezt már Tilki Attila,a térség fideszes országgyűlési képviselője mondta el a megyei napilapnak – nem élt a lehetőséggel. Az ARJ ugyanis olyan típusú segítséget szeretett volna, amilyet Angliában kapnak a cégek.
(...)
„Már most is sok olyan ember van, aki reméli, hogy közmunkás lehet, ezért aztán bólogatnak, és lobbiznak azért, hogy bekerüljenek a programba. Kistelepüléseken meg pláne így megy ez” – mondja egyik forrásunk.
Hova tudnak menni dolgozni az itteniek, ha esetleg bezárna a gyár? Kapnak majd munkát? Keresse a teljes riportot a Magyar Hang július 24-én megjelent 2020/30. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
