Ildikó Hős utcai „otthonában” (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Ez se a mi házunk, rettegünk, hogy mikor löknek ki innen – egy Hős utcai nappaliban hallottuk ezt a mondatot Ildikótól, az alábbi, megrázó monológ részeként, ami a Magyar Hangban megjelent riport egy része. Az édesanya kifakadása és aggodalma érthető: egyértelműen segítségre szorulnak, de az állam által szőtt szociális hálón rendre kihullanak, ezért fordulnak hát a műkörömpiacon meggazdagodott celebritáshoz, Jákob Zoltánhoz és alapítványához. Ő (ők) jelentik az utolsó reményt Ildikó és családja számára.
„Akárki tud, kérem segítsen nekünk, mert tényleg kenyérproblémákkal küzdünk. Tényleg rá vagyunk szorulva: hol eszünk, hol nem eszünk. Ha kerül egy kis kaja, higgyék el, nem mi fogunk először enni, inkább a gyerekemet lakatom jól. Nem tudjuk, mikor kell innen kiköltözni, és segítséget sem kapunk. Saját lakásunk? Soha nem volt! Ez se a mi házunk, rettegünk, hogy mikor löknek ki innen. Ez nem albérlet, ez már a vagyonkezelőé, pedig jött egy ember, aki elvett tőlünk hatvanezer forintot, az utolsó pénzünket adtuk neki oda, mert azt mondta, hogy ez az övé. Rá egy hétre kiderült, hogy a vagyonkezelőé, viszont azóta se láttuk az úriembert. Amit költhettem volna a gyerekemre, meleg ruházatra akár. Vagy bevásároltam volna, hogy egy darabig elég legyen. Legalább valami kis löketet adjanak, mert így tényleg hogy menjen el az ember egy rendes munkahelyre? Se én, se a párom, mert az egyik lábunk kint van az utcán. Nem akarjuk a kislányt se elveszíteni, mi azon vagyunk, hogy normálisan fel tudjuk nevelni, mert mi lesz így a gyerekemből? Semmi. Nem lesz belőle tanult gyerek. Így, innen? Hát mégis hogyan? Mondják már meg nekem! Ruhája? Egy darabot nem tudunk venni neki, pedig tél van. Már kezd a cipő is kicsi lenni neki, két hosszú nadrágja van, harisnyával szoktam ráadni, hogy ne fázzon. Ötéves kislány, oda van az oviba. A gyógyszerét úgy tudtam kiváltani a múlt héten, hogy kölcsönkértem a bátyámtól háromezer forintot. Az önkormányzat? Semmiben nem segít, hát nem vagyunk ide bejelentve.
Másokon persze tudnak segíteni. De azon, aki dolgozni akar, meg normálisan felnevelni a gyermekét? Semmi.
Valamit csináljunk, kérem, mert már nem bírjuk ezt a mindennapos szenvedést. Tényleg, nem drogozunk, nem iszunk és rajtunk nem segít senki, ezért vagyunk már kikészülve, se éjszakánk se nappalunk, mert ezen törjük a fejünket, hogy hogy és hova kerülhetnénk ki innen. Nagyon nehéz.
Elmegyek a családsegítőbe, de ott csak azon vannak, hogy hogy emeljék ki a gyereket. Amúgy meg várólistára tettek minket, hát azzal mit érek? Mire bekerülünk, elveszik a gyerekemet.
Tizenkétezer forintot kapok, a családi pótlékot, de mire Western Unionnal ide küldi vidékről a sógornőm, már szinte csak tízezer marad belőle. Borsodban laknak, Encs-Fügödön, az anyósom házába vannak bejelentve ők is, hát ott sincs megélhetőség, és a tanács se segít nekik semmiben. Úgyhogy így lesz tízezer a családiból, de azzal meg mit kezdek? Tisztasági szerre költsem, kajára, vagy mire? Mikor elfogy, komolyan mondom, megáll az embernek az agya!
Nem akarom azt hogy a gyerekem így nőjön fel. Látja itt a drogosokat ahogy jönnek, meg mennek. Nem szeretném így nevelni a gyerekemet, de nehéz kiszakadni ebből az életből, bármit meg is teszünk, csak ne szakítsák el őt tőlünk. Ideiglenesen jó a Hős utca, persze, hogy ne legyünk az utcán, de minél gyorsabban szeretnénk elmenni innen. Hogy a gyerekem ne ezt a környezetet lássa. Mi, felnőttek mindent kibírunk, mert muszáj. De a gyerekem öt éves és nem akarom, hogy ezt lássa, a mocskot, a bűzt a drogosokat. Úgyhogy tényleg remélem, hogy valaki tud segíteni. Láttam a TikTokon a Jákob Zolit, ő talán tudna, benne nagyon bíznánk. Mi csak azt szeretnénk, hogy kapjunk egy pici, hajszálnyi reményt, hogy normálisan tudjunk élni.”
A bontásra ítélt Hős utcában készült teljes riportot elolvashatják a Magyar Hangban, vagy ITT:
Néhány nap alatt minden megváltozhat a Hős utcában, ahol már csak Jákob Zoltánban bíznak
Ha tehát a magyar állam nem segít, marad utolsó reménysugárként a műkörömpiacon meggazdagodott valóságshow-hős. A bontásra ítélt Hős utcában jártunk. Riport!
