Emlékezetes, hogy Svédország – szinte a teljes világtól eltérően – tavasszal nem állította le az ország működését, nem vezettek be igazán érezhető korlátozásokat. A helyi járványügy vezetői kimondottan a nyájimmunitás kialakulására játszottak, és azt hangoztatták, hogy a lakosság személyes felelősségérzetére apellálnak, ezért nem tartják szükségesnek a tilalom bevezetését. Az országban dúló járvány jelenlegi helyzetéről a Financial Times készített összefoglalót.
A konklúzió: Svédországban megint sokkal rosszabb a helyzet, mint a régió más országaiban. Majdnem annyira rossz, mint nálunk.
A tavaszi hullámban Svédországban népességarányosan sokkal többen haltak meg, mint szomszédainál, akár Finnországban, akár Norvégiában. A svéd modell kritikusai ezt a hozzáállásuk totális csődjeként értékelték. A svéd járványügyi vezetők, és az ő tanácsaikat követő politikusok viszont arra hivatkoztak, hogy a nagy halálozás csak az idősotthonok átfertőződése miatt történt, de a stratégia alapvetően helyes volt.
A gazdaság leállítása érvelésük szerint sokkal nagyobb károkkal járt volna. Csakhogy a nyáron végzett kutatások kimutatták, hogy Svédország gazdasági visszaesése csak minimálisan maradt el a környező országokétól (hiszen a globalizált gazdaságban az országok nem a semmiben lebegnek, ha nemzetközi partnereik leállnak, ők működhetnek, csak nem lesz, aki átvegye a termékeiket).
A járványügy vezetői ennek ellenére továbbra is védték stratégiájukat, mondván, nézzék csak majd meg a második hullámot, rögtön ki fog derülni, hogy ők voltak az előrelátók. Vagyis arra számítottak, hogy a feltételezett nagyobb arányú tavaszi átfertőzöttség miatt kialakuló nyájimmunitás majd megvédi őket a várható krízistől.
Nos, ez nem jött be. De ez senkit nem lephet meg, aki bármit is olvasott az elmúlt hónapokban a nyájimmunitás nem létezéséről, illetve a covid-19 betegség átvészelése után kialakuló elszomorítóan korlátozott védettségről. De mi történik manapság Svédországban (amelynek lakossága 10,2 millió, vagyis nagyjából annyi, mint nálunk, így az adatok azonnal összevethetők Magyarországgal)?
Jelenleg 171 ezer esetnél tartanak (Magyarország: 132 ezer), és 6122-en haltak meg (Mo.: 2883). A legutóbbi napi új esetszám náluk: 4658, nálunk 5097. A halálozás jelenleg alacsonyabb náluk, mint nálunk: Az elmúlt héten összesen 120-an haltak meg náluk, nálunk viszont egyre ritkábban megy 100 alá a napi halálozás.
Svédország adatait azonban nem Magyarországhoz kell hasonlítani, mert mi már régen nem azok az éltanulók vagyunk, akik tavasszal voltunk. Népességarányos halálozás tekintetében már Európa szégyenletesebb vége felé sodródunk. Vagyis Svédország számára kellemetlen, hogy az adataik egyre kevésbé különböznek a mieinktől.
Nézzük inkább a Svédországhoz társadalmilag, gazdaságilag és földrajzilag jóval hasonlóbb északi államok helyzetét. Az ősz folyamán többször előállt az a helyzet, hogy Svédországban népességarányosan nyolcszor többen fertőződtek meg, mint Finnországban, és több mint háromszor többen, mint Norvégiában. Pedig a svéd illetékesek nagyon várták, hogy a szomszédoknál majd látványosan rosszabb lesz a helyzet ősszel, mint náluk. Ennek azonban az ellenkezője igaz.
Svédország minden mutató (népességarányos esetek, kórházi kezelés, halálozás) tekintetében rosszabb helyzetben van, mint bármelyik északi ország. Még a svéd járványügy is kénytelen volt elismerni, hogy korábbi predikciói nem jöttek be. De ha azt gondoljuk, hogy a beismerést tettek követik, akkor nagyon tévedünk. Anders Tegnell főepidemiológus továbbra is sziklaszilárdan hisz önnön bölcsességében, és a társadalomban sem ingott meg a szabadabb járványkezelés nagy arányú támogatása.
Eközben Stefan Lofven miniszterelnököt egyre több helyi szakember kritizálja tétlensége miatt. Ő erre bejelentett bizonyos szigorításokat – bár ezek köszönőviszonyban sincsenek a szinte mindenhol máshol bevezetett kijárási és gyülekezési korlátozásokkal. Például a vendéglátóhelyeken (amelyek szabadon működhetnek továbbra is), este 10 után már nem lehet alkoholt árulni. Tegnell eközben továbbra is azt hangoztatja, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott helyzethez, mert még sok mindent nem tudunk a vírusról.
