Csütörtök reggel zajlott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a Ligetvédők egyik tagja, Komáromy Gergely, mint hatodrendű vádlott elleni perben az ítélethirdetés. A bíróság a G Ras művésznéven is ismert férfit csoportosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt bűnösnek találta és 200 óra közérdekű munka végzésre ítélte, amit a rendelkezés szerint fizikai munkakörben kell letölteni.
A bíróság szerint megállapítható, hogy eredetileg békés tüntetés zajlott 2017. július 4-én a főváros XIV. kerületében található ’56-os emlékmű melletti területen, ahol a ligetvédők a Liget Budapest Projekt építkezéssel érintett platánfák védelmében gyűltek össze. A bíró tanúvallomásokra hivatkozott, amelyek szerint a környezetvédelmi aktivisták egy idő után trágárságokat kiabáltak, köpködtek, fenyegetőztek, rángatták a kerítést, volt dulakodás is és különösen Komáromy Gergely kirívóan erőszakos magatartást tanúsított. Állítása szerint Komáromy tette, amivel a korlátot próbálta elfektetni, meghajlítani, a jog nyelvén dolog elleni erőszaknak minősül. Ráadásként a ligetvédő közösségellenes magatartása megbotránkoztatta a környezetét, alkalmas volt arra, hogy riadalmat keltsen, mindezzel pedig egyértelmű, hogy megvalósul a garázdaság törvényi tényállása.
Lapunk részt vett a tárgyaláson, ahol a vádlott mellett hallgatóságként megjelent néhány ligetvédő is. Az iratismertetést, az ügyészi és védői perbeszédeket követően Komáromy Gergely, mint vádlott is szót kapott. Hangsúlyozta, 2015 óta vesz részt aktívan a közéletben, egyik példaképe Mahatma Gandhi, hozzá hasonlóan mindig is az erőszakmentesség vezérelte. A szociológus végzettségű, de aktivista tevékenysége mellett leginkább zenészként ismert G Ras visszautasította, hogy őt személy szerint dulakodással, köpködéssel vádolják. Mint lapunknak említette, ha elő is fordult ilyesmi bárki részéről, ő maga bizonyosan nem tett ilyet a tüntetésen, márpedig mások tetteiért nem tud felelősséget vállalni. Azt is vitatta, hogy a jelenlevők közül bárkiben riadalmat keltett volna a magatartása.
Mint mondta, az erőszakmentesség közéleti aktivitásának olyannyira fontos alapelve, soha nem fordult még elő, hogy miatta eszkalálódott volna egy helyzet. Azonban vannak olyan helyzetek, ha az ember az igazságért harcol, amikor a hatalom erőszakos módon az útjába áll. „Ilyenkor előfordul, hogy önvédelemből, jogos védelemből, a teljes erőszakmentességtől eltérő eszközt alkalmazzunk, de csak a szükséges mértékben. Ebben az esetben például egy alumínium korlátot minimálisan megrongálva, hogy útját álljuk a százmilliós természetkárosításnak” – magyarázta.
Komáromy és védője is hangsúlyozták, a szóban forgó, némileg megrongált kerítések esetében néhány ezer forintos kárról van szó. Ráadásul, amint azt korábban a Liget Projekt védelmére megbízott biztonsági szolgálat vezetője a bíróság előtt elmondta, nem a vonatkozó szabályok betartásával helyezték ki a korlátokat.
A békés tüntetés pedig nem a ligetvédők döntése miatt vett erőszakos fordulatot. Tiltakozásuk során ugyanis egy adott pillanatban az építkezők láncfűrésszel indultak meg a védett platánfák ellen. Az ekkor már másfél éve békés eszközökkel küzdő ligetvédők ennek hatására döntöttek úgy, hogy az illegálisan kirakott korlátot ledöntik és testükkel védelmezik az öreg fákat. A bíróság ezt a mozzanatot ítélte kirívóan közösségellenesnek, garázdának. „Senkihez egy ujjal nem nyúltunk, senkit nem bántottunk, mindössze megpróbáltunk átmászni a kerítésen” – idézte fel a történteket az aktivista. Mint mondta, szomorú, de már-már megmosolyogtató, hogy a bíróság esetükben közösségellenes magatartásra hivatkozik, holott környezetvédőként a budapestiek, a jövő generációjának érdekeit védték. „Az Ön érdekét is, bíró úr!” – figyelmeztetett Komáromy.
Az aktivista felidézte azt is, annak idején, még ellenzékben Orbán Viktor és fideszes társai a Parlament előtti kordon lebontását követően büntetlenséget élvezhettek, mert a bíróság szerint akciójuk a véleménynyilvánítás kifejezéseként volt értelmezhető. „Pedig azt a kordont a rendőrség állította fel, vagyis legálisan került oda. Orbánék, velünk ellentétben, nem egy vészhelyzetet próbáltak elhárítani, mégsem állt elébük a rendőrség. Ha a fák kivágásának megkezdésekor nem tartanak vissza minket, nem került volna sor arra, hogy rángassuk a korlátot, vagy próbáljuk elhajlítani azt. Orbánék akciójának semmiféle büntetőjogi következménye nem lett, én öt évvel később is itt állok a bíróság előtt.”
Az aktivista szintén a méltányosság, arányosság súlyos sérelmeként említette, hogy bár az eljárás során végig együttműködött a bírósággal, ám amikor a covid járvány idején objektív, rajta kívül álló okok miatt nem tudott a tárgyaláson megjelenni, rögtön országos elfogatóparancsot adtak ki ellene. Bár ahogy ígérte, az akadály elhárulásának másnapján megjelent a bíróságon, az eljáró bíró mégis a legszigorúbb kényszerintézkedés, az előzetes letartóztatás elrendelése mellett döntött. „Tette ezt a bíró úr annak ellenére, hogy ismerte a családi helyzetemet, tudta, hogy a járvány miatt nehéz helyzetbe kerültem, két kisgyermeket nevelünk, feleségem harmadik gyermekünkkel várandós. Muszáj kimondanom, hogy mindez aljas módon, a megtévesztésemmel zajlott.”
Komáromy végezetül arra hívta fel a bíróság figyelmét, méltánytalannak tartja, hogy a jelenlegi ökológiai és klímaválságban, a közösség érdekei mellett kiálló környezetvédőkkel szemben az igazságszolgáltatás a regnáló hatalom súlyos környezetkárosítását védi.
A tárgyalás után az aktivista a Magyar Hangnak elmondta, tovább küzd igazáért és fellebbez a bírói ítélet ellen. Mint mondta, az idén tavasszal, másfél hónapon keresztül tartó előzetes letartóztatása csak megerősítette hitében. „Pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy megtörjenek. Két hetet töltöttem a Nagy Ignác utcai büntetésvégrehajtási intézetben, majd további egy hónapot a Gyorskocsi utcában. Az előzetes eleve azt jelenti, hogy a legszigorúbb, vagyis fegyház fokozatnak megfelelő börtönbe zárnak, a magyar büntetésvégrehajtás ráadásul botrányos mértékben, rendszeresen, sőt szisztematikusan sérti a fogvatartottak számos alapvető emberi jogát. Engem például gyakorlatilag végig dohányzó zárkában helyeztek el (két hétig 3, aztán egy hónapig 8 személyesben), ahol rajtam kívül mindenki fújta a füstöt, hiába nyilatkoztam egyértelműen, hogy nemdohányzó vagyok. Jó pár ”magas biztonsági kockázatú” rabbal is ültem együtt, egyikük például azért volt bezárva, mert korábban egy rabtársát életveszélyesen megsebesítette, kis híján megölte. Csak a lelkierőmön és tudatos hozzáállásomon múlt, hogy nem keveredtem bajba, sőt gyorsan tiszteletet vívtam ki magamnak. Többekkel baráti viszonyba is kerültem. A tapasztalatok nem törtek meg, sőt igyekeztem a börtönben is pozitív maradni. Azt vallom, amit szabadulásom előtt az átmeneti fogda falába karcolva olvastam: Ami nem öl meg, az megerősít.”
