Kitárja szárnyait a sínek menti akácról a felröppenő ragadozó madár, és a magasból csap le a már megszűnt Pusztadomaháza megállót komótosan elhagyó 36956-os vonatra. Mintha zsákmánynak nézné a piros-sárga szerelvényt, amely egy alaposan leharcolt, szóló kocsis Bzmot vonat. Ez a szerelvény mindenhonnan nézve kicsi. Kicsi a kihalt, semmi közepén meghúzódó megállókban, és kicsi a szépen felújított, forgalmas karcagi vasútállomáson.
Ott, mondjuk, furcsa is: a Star Trek űrhajóinak belsejére emlékeztető hipermodern váróterem fotocellás ajtaján kilépve rögtön a Sztalker világát idézi meg a már álltában is a haragosan berregő Bzmot. A restibe is behallatszik a hangja.
– Nem tudjuk, mi lesz, állítólag ritkítani akarják – hangzik el bizonytalanul, mi is lesz vajon a 2009-ben bezárt, majd 2010-ben újraindult, Karcag és Tiszafüred között, a 103-as vonalon közlekedő járat sorsa. A hirtelen támadt csendben koppan egyet a resti pultján a söröspohár, aztán a vendégek sorra veszik a lehetőségeket. Az biztos, hogy mint oly sok helyen az országban, ezen a mellékvonalon is csökkenti járatai számát a MÁV.
A naponta közlekedő hajnali és a délutáni, azaz kettő vonatpár helyett június 6-ától egy lesz. Ez pedig sokak, úgy az itteniek szerint is idővel a nem túl sok utast szállító járat végét jelentheti, ami helyett mindenki a valamiért már most sűrűbben közlekedő buszra fog átszállni. Ez lehet tehát a jövő. Akikkel a síneken zötyögve vagy mellette kószálva beszélgettünk, azok vagy az ára, vagy a menetrendje miatt nem akarják elfogadni ezt a jövőt.
(...)
A 36956-ös vonaton tett utazásunk teljes krónikáját keresse a Magyar Hang június 5-én megjelent, legfrissebb lapszámában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!
