Ferenc húsz éve ment dolgozni Amerikába, bejárta a fél világot, jelenleg Németországban él. Itthon is próbálkozott, de balatoni éttermében keserű tapasztalatokkal gazdagodott a munkamorált illetően.
Részletek a Magyar Hang június 21-i (2019/25.) számában, pénteken megjelent interjúból!
Ferenc nem ma hagyta el Magyarországot. A negyvenes éveiben járó férfi élete majdnem felét külföldön töltötte, közben olykor megpróbált itthon is érvényesülni. Története újabb látlelete annak, vajon miért gondolják sokan a rengeteg nehézség ellenére is, hogy külhonban próbálnak szerencsét.
„Hogy mi lesz a gyerekekkel? Hát, az biztos, hogy osztrákok lesznek" | Magyar Hang– Húsz évvel ezelőtt csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy kipróbáljam, vajon képes vagyok-e máshol is megélni – kezdi a történetét. – Belevetettem magam a nagyvilágba, és a katonaságtól való leszerelést követően pár héttel máris egy luxushajó gyomrában találtam magam Amerikában. Utólag értékelve ezt az időszakot, fantasztikus érzés volt olyan helyekre eljutnom, amelyeket maximum a híradókból vagy a földrajzi atlaszokból ismertem. Eljutottam a Karib-térségen át egészen Dél-Amerika csücskéig, illetve vissza, Panamán keresztül fel Alaszkába.
„Egy fizetésből itt megélünk, otthon kettőből sem" | Magyar Hang(...)
Hat évvel ezelőtt a németországi Freilassingba költöztek. A városka nyugodt volt, a lakásuk és az ausztriai munkahely között mindössze 2 kilométer távolsággal, és mivel a régi határt már elbontották, 5–10 perc alatt hazaért a munkahelyéről úgy, hogy közben országot is váltott. Úgy érezte, végre megtalálta azt, amit addigi élete során keresett, aztán beütött a krach, ami gyökeresen megváltoztatott mindent.
(...)
A teljes cikket keresse a Magyar Hang június 21-én megjelent 2019/25. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/25. számban? Itt megnézheti!
