Évnyitó sajtótájékoztatján még a rosszul gazdálkodó kórházigazgatók kirúgásával fenyegetőzött Orbán Viktor miniszterelnök, mostanra azonban alapvetően változott meg kormány kommunikáció az egészségüggyel kapcsolatosan. Amíg korábban a kórházi beszállítóknak csak a leszállított eszközök értékének 80 százalékát akarták kifizetni, most már ütemesen fizetnek, s jó eséllyel az idei évben termelt veszteséget is állja majd a kormány – írja a G7.
Az egészségügyben dolgozók munkáját nehezíti, hogy az egy főre jutó lélegeztető gépekben ugyan jobban állunk mint sok uniós ország, az orvosok és különösen nővérek számában viszont már elmaradunk az uniós mezőnyben, ráadásul előbbiek közül sokan idősebbek 65 évesnél, ezért fokozott veszélyeztetettségük miatt most nem vehetnek részt a gyógyításban.
Mindez azért következhetett be, mert az egészségügyre költött összeg tekintetében – az árszínvonal hatásait kiszűrve – az európai rangsor végén kullogunk. 2017-ben egy főre vetítve 1468 euró jutott, ezzel szemben az uniós átlag 2884 euró. A bruttó hazai termékhez viszonyítva sem sokkal jobb a helyzet, a 6,9 százalékos magyar adattal szemben a közösségi átlag 9,8 százalék. Ez az arány 2018-ban tovább csökkent, 6,6 százalékig. A számok értelmezésénél figyelembe kell azt is venni, hogy amíg nálunk a lakossági önfinanszírozás 26,9 százalék, addig az uniós átlag 15,8 százalék.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2019 novemberi jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy szerkezeti problémák is rontják az amúgy is alulfinanszírozott magyar egészségügy hatékonyságát: a járóbeteg ellátás 70 százalékát továbbra is a kórházak biztosítják. Igaz, ehhez magasabb ágyszám is tartozik, ami most, a járvány idején kedvező.
A mostani járvány idején további gondot jelent, hogy a járóbeteg és a fekvőbeteg ellátás jelentősen csökkent kapacitással dolgozik, ami a sürgősségi betegellátó osztályok forgalmát növelte meg jelentősen.
