„Helyes a Tisza Párt politikája, mellyel ‘se nem jobb, se nem bal’ centrista néppártként határozza meg magát, s melyben a nemzeti és a szociális gondolat nem ellentétei, hanem – alapvető nemzeti érdekeinkből adódóan – szükségszerű kiegészítői egymásnak. Nem lehet nemzeti az a politika, mely nélkülözi a társadalmi szolidaritás eszméjét, de nem lehet sikeres az a szociális politika sem, mely nem nemzeti alapon áll.
Ez a végkövetkeztetése a Vidéki prókátor néven posztoló ügyvédnek, aki a kegyelmi ügy kirobbantójaként híresült el. Az ügyvéd azóta is rendszeresen közzéteszi véleményét a közéleti eseményekről, ezúttal pedig egy Medián-fölmérést vett górcső alá, amely egyebek mellett azt elemezte a HVG megbízásából, hogy ha most lennének a választások, akkor mely korosztályhoz és milyen iskolai végzettséghez tartozók szavaznának egyik vagy másik pártra.
„Nagyon sok minden kiolvasható ebből a remek grafikonból. Kiolvasható belőle először is az, hogy mi lett a ‘polgári Magyarország’ eszményét képviselő Fideszből. Aztán kiolvasható belőle az is, hogy miért nem érdeke Orbánnak a közoktatás fejlesztése és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok polgárosítására alkalmas hatékony szociálpolitika megvalósítása” – írja, utalva arra, hogy a táblázat szerint a Fidesz szavazóinak javarésze 8 általánost és szakmunkásképzőt végzett, s nagyobb részt 65 év feletti. Vagyis szerinte pontosan azok a rétegek képezik az Orbán-párt legfőbb bázisát, melyeket a régi szép időkben még baloldali pártok képviseltek. Ez azonban nem magyar jelenség, hanem általánosnak mondható az egész nyugati világban, Kelet-Közép-Európától az Egyesült Államokig, mivel – véli – a baloldal olyan mértékben szakította el magát a nyugati társadalmak hátrányosabb helyzetű rétegeitől, amilyen mértékben szocialistából neoliberálissá, népiből elitistává, vidékiből nagyvárosivá, nemzetiből multikulturálissá vált, s amilyen mértékben politikájában a szolidáris alapú szociális gondolatot felváltotta az identitáspolitika. A baloldali pártok szerinte a hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket – a szegényeket, az időseket, a betegeket, az etnikai kisebbségbe tartozókat – elfelejtve, elárulva, a nők, a nemi kisebbségek és az idegenek érdekeinek és jogainak védelmét helyezték politikájuk fókuszába.
„A szociáldemokratából neoliberálissá vált baloldal által elárult hátrányos helyzetű társadalmi csoportok pedig törvényszerűen prédájává válnak a demagóg populista politikának, mely a társadalmi felemelkedést ugyan nem tudja és nem is akarja biztosítani a számukra, de ellátja őket ígéretekkel és a szavakban elitellenes demagógiával, valamint a mindenkori ellenséggel folytatott permanens harc kényszerének hangoztatásával biztosítja számukra a frusztráció és az elégedetlenség kiélésére alkalmas gyűlöletpolitizálás lehetőségét. Persze ezt a populista politikát is az elit űzi, csak ez a politikájában aljasul hazug és képmutató elit a gyűlöletpolitikával és a vulgárpopulizmussal nagyobbat tud meríteni a társadalomból, mint a politikájában legalább önazonosnak tekinthető neoliberális elit a beszűkült, korlátolt identitáspolitikával. S minél kevésbé polgárosodott a társadalom, annál inkább így van ez. Ezért győzött Trump, ezért győz az AfD Kelet-Németországban, s ezért tud győzni Orbán is újra és újra” – véli.
Vagyis e kettős folyamatban – a Fidesz polgári tudatának föladásával és a baloldal elitistává válásával, ahogy ő írja, a „két pogány", vagyis a neoliberálissá vált baloldal és a populisták között – „a nemzeti centrumba tartozókra vár a történelmi feladat, hogy a társadalom hátrányos helyzetű csoportjai, a szegények, a betegek, az idősek, a cigányok, az árvák, a gyermeküket egyedül nevelők stb. felé fordulva újra megalkossa és megvalósítsa azt a nemzeti alapú szociális politikát, mely a mindenki számára elérhető, az óvodától az egyetemig tartó minőségi oktatás által a legszegényebb vidéki családba tartozó gyermek számára is biztosítja a társadalmi felemelkedés lehetőségét, a betegek, a fogyatékkal élők, az idősek ,a bármilyen okból megnehezült élethelyzetben lévők számára pedig lehetővé teszi az emberhez méltó, polgári életet.”
Szerinte ezért helyes a Tisza Párt politikája, mellyel ‘se nem jobb, se nem bal’ centrista néppártként határozza meg magát, s melyben a nemzeti és a szociális gondolat nem ellentétei, hanem – alapvető nemzeti érdekeinkből adódóan – szükségszerű kiegészítői egymásnak.
