Budapest jelentős római kori emlékeket őriz, Rómán kívül ez az egyetlen nagyváros, ahol két amfiteátrum is áll, a maradványok állapota azonban ritkán tükrözi felbecsülhetetlen értéküket.
Napjában legalább egyszer átsétálunk a Flórián téri aluljárón a kétéves fiammal. Nem én kezdtem, őt érdekelte, s most már minden alkalommal meg kell állnunk Caius Castricius Victor legionarius sírköve előtt, hogy elsorolja a Kr. u. I. század végén elhunyt katona felszerelését: heveder, a végén lógó karddal, dárda, páncél, mellvért, pajzs és a közepén látható „napocska”, azaz a medúza fejet mintázó pajzsdudor. Aquincum házi alakulata, a legio II adiutrix lassan két évezrede elhunyt tagjának sírkövével szemben, a tér déli bejáratánál az ókori Pannonia provincia egyik legizgalmasabb szövegét olvashatjuk: az aquincumi katonaváros amfiteátrumának az építési feliratát Kr. u. 145-ből, Antoninus Pius császár uralkodásának idejéből.
Noha csak másolatokról van szó, szomorú látni, hogy ezek a kövek az aluljáróval és környékével, így az ott álló, lassan kétezer éves legiótábor, és a tábori nagy fürdő, a Thermae Maiores maradványaival együtt lassan az enyészeté lesznek.
Átláthatatlan rendszer
A római kori városokat ne úgy képzeljük el, mint a maiakat. Gyakran nem egy település, hanem több különféle közigazgatási egység működött egymás mellett. Aquincum szűken vett területén belül, Óbudán három résszel találkozhatunk: a katonaváros (Nagyszombat utca–Bécsi út–Szentendrei út eleje–Duna, Hajógyári sziget), a legiótábor (Flórián tér és környéke) és szintén a Szentendrei úton, a tábortól két kilométerre északra elhelyezkedő polgárváros, amelynek a központja körüli rommezőn hozták létre a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Aquincumi Múzeumát még 1894-ben.
Az Óbuda területén létesített korabeli provinciaközpont egyik különlegessége, hogy két amfiteátrumát is ismerjük: a 10–13 ezer fő befogadására alkalmas katonavárosi mellett az Aquincum HÉV-megállónál található a polgárváros kisebb, 6-7 ezer férőhelyes létesítménye. A Római Birodalom területén nagyjából 230 amfiteátrum ismert, és Rómán kívül mindössze három hely található, ahol két aréna maradványai is megvannak: Aquincum mellett a kettéosztott Pannonia másik fővárosa, Carnuntum, valamint az egykori Africa Proconsularis provincia (ma Tunézia) területén fekvő Utica. Az amúgy Óbudához hasonlóan ugyancsak impozáns rommezejű Carnuntum ugyanakkor nem egy turisztikailag is jelentős nagyváros kellős közepén fekszik, hanem két alsó-ausztriai falu, Petronell és Bad Deutsch-Altenburg között.
Miközben az Aquincumi Múzeum az elmúlt években bővült – új főépület, új állandó kiállítás, új modern rekonstrukciók (római lakóház, Mithras-szentély) –, addig a környékén található köztéri római kori műemlékek közül csak néhány esetben sikerült az alapfenntartást meghaladó állagmegóvási, felújítási munkákat elvégezni.
Noha műemléki ügyekben a múzeum megkerülhetetlen, és működik egy, a maradványok megőrzésén dolgozó óbudai munkacsoport is, a legnagyobb problémát az adja, hogy a romok tulajdonosi és fenntartói szerkezete már-már átláthatatlanul bonyolult.
A két amfiteátrum nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősül, így állami tulajdonban van, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz (MNV) tartozik. A lakóházat és fogadót bemutató, a Pacsirtamező utca 63–65. szám alatt található Táborvárosi Múzeum, illetve az ettől észak-nyugatra, a Hunor utca – Raktár utca – Kunigunda útja kereszteződésében álló IV. századi késő római keresztény kápolna, a Cella trichora a kerület, míg a Meggyfa utca 21. alatti Hercules villa, a legiótábor Flórián téri romjai, köztük a Thermae Maiores a fővárosi önkormányzat tulajdonában áll. A legiótábor keleti, a Duna és az egykori helytartói palota felé néző, Kórház utcánál található kapuja ugyanakkor szintén a kerülethez tartozik. A Szentendrei út vonalán futó észak-déli irányú római vízvezeték (aquaeductus) a HÉV-nyomtáv áthelyezését követően előbb a BKV-hoz, majd a MÁV-hoz került. A múzeumtól északra található városfal és kapu részlete pedig részben kerületi, részben fővárosi tulajdon.
Ami a fenntartást illeti, a romok közül a Táborvárosi Múzeum és a Hercules villa múzeumi kezelésben van, és a polgárvárosi amfiteátrumot is használják időszakosan, rendezvények alkalmával. Ugyancsak múzeumhoz tartozik a nagy tábori fürdő – de csak a lekerített rész: az úszómedence másik, az aluljáróba kilógó fele már nem.
Aquincum polgárvárosának amfiteátruma a Szentendrei út mellett a HÉV-vonal Aquincum megállójánál (Fotó: Balogh Roland/Magyar Hang)
A romok közül a legtöbbhöz az 1980-as évek elején nyúltak érdemben utoljára, az eltelt idő pedig szinte mindegyik emlékművön nyomott hagyott: sok helyen egyre jobban töredezik a modern burkolat, ami az eredeti falazatot hivatott védeni, több esetben a galambok okozta piszok teszi élvezhetetlenné látványt, és sok helyen a növényzet is beette magát a kövek közé, több műemléket pedig szinte folyamatosan graffiti-mentesíteni kell, mert állandó jelleggel összefirkálják.
Fürdőmedence betondarabokkal
Mindezek fényében adott a kérdés, hogy milyen esélyei vannak a köztéren álló római műemlékeknek a megújulásra? Megkeresésünkre Láng Orsolya, a BTM Aquincumi Múzeumának igazgatója; Czékó Gábor, az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetője; valamint Bardóczi Sándor, a Főpolgármesteri Hivatal tájépítészeti osztályvezetője válaszolt.
– A Táborvárosi Múzeum megérett a teljes felújításra, emellett valamilyen alternatív hasznosítási módszert is ki kéne rá találni – mondta lapunknak Láng Orsolya, aki arról is beszélt, hogy korábban volt egy rendkívül jó ötlet erre: egy magánbefektető szeretett volna kávézót üzemeltetni a területen, és cserébe rendbe tette volna a romokat. A múzeumigazgató szerint a vállalkozó alaposan kidolgozott tervet nyújtott be, olyannyira, hogy még az örökségvédelmi hatóság sem talált benne kifogásolnivalót. Mivel azonban az épületmaradványok egy lakóházhoz tartoznak, kellett hozzá a lakóközösség hozzájárulása is, ám közülük egy valaki ezt megvétózta, így az egészből nem lett semmi. Jelenleg annyit tudnak tenni, hogy a kerülettől fenntartásra kapott keretből a legégetőbb dolgokat elvégzik a területen, amely az állapota miatt évek óta nem látogatható.
A IV. századi késő római keresztény kápolna, a Cella trichora romjai a Hunor utca – Raktár utca – Kunigunda útja kereszteződésében (Fotó: Balogh Roland/Magyar Hang)
Ami a Kr. u. 360 táján épített kora keresztény kápolnát, a Cella trichorát illeti, hat éve készült egy teljes és komplex térrekonstrukciós terv, amely nemcsak a műemlék helyreállítását, hanem a terület közösségi és kereskedelmi kihasználását is célozta. Az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. tájékoztatása szerint azóta nem volt lehetőségük a projekt továbbvitelére. A problémát a kereszteződés Hunor utca felőli részén álló szövetkezeti garázs jelenti, azt ugyanis csak kisajátítani lehetne, erre azonban nincs forrása az önkormányzatnak.
Mind közül talán a Flórián téren és környékén álló legiótábornak, illetve az erődön belül található – a mai aluljáróba illeszkedő – Thermae Maioresnek a legnehezebb a helyzete. Utóbbi – a már említett, aluljáróba kilógó felét leszámítva – a múzeum fenntartásában önálló kiállítóhelyként működik (Fürdőmúzeum), és az elmúlt években a lehetőségekhez képest szinten tudták tartani a romjait. Elvileg április elsejétől akár látogatható is lehetne, ám ahogy arról lapunknak Láng Orsolya beszélt, idén sem merik kinyitni a felette elhaladó felüljáró miatt. Az ugyancsak fővárosi kezelésében lévő Árpád hídra felvezető felüljáróról legutóbb tavaly tavasszal cikkeztek, miután kiderült, arról néha betondarabok hullanak alá. A főváros akkor azt közölte, újabb közbeszerzés előkészítése zajlik, ám arról egyelőre nincs hír, hogy ebben mikor várható előrelépés.
A Flórián tér megújítására öt éve, az előző önkormányzati ciklusban, közösségi tervezés keretében készült koncepció. A Garten Studio Kft. által jegyzett terv a jelenleginél hangsúlyosabbá tenné a legiótábor romjait, kiaknázva az azokban rejlő turisztikai lehetőséget. Czékó Gábor tájékoztatása szerint a főváros megkapta a terveket, és már a felhasználási jogot is elkérték, amit szintén átadott a kerület.
Graffitik és talajradar
A főváros részéről Bardóczi Sándor reagált a megkeresésünkre. – Valóban kértük a III. kerülettől a Flórián tér tervelőzményeinek felhasználási jogát. De elsősorban nem a római emlékek rekonstrukciójára fókuszálunk, lévén az én tájépítészeti osztályom elsősorban a közparki résszel tud foglalkozni. Olyan koncepcióterv született, ami a mai szempontokat maximálisan figyelembe véve számol az itt lévő katonai tábor bemutatásával, és a korábbi térszerkezetet is jobban kiemeli. Mi ezt a koncepciótervet idén eljuttatjuk az engedélyezési és kiviteli fázisba, a megvalósításra uniós forrásokat is igyekszünk felhasználni – mondta lapunknak a főtájépítész.
– Az önkormányzat kérésére engedélyeztük 100 fa az ültetését a parkban. A kerület ennek kapcsán egyeztetett az Aquincumi Múzeummal, és végeztek egy részletes talajradaros fölmérést, hogy a faültetések semmiképpen ne érintsék a felszín alatti romokat. Ebből pedig az is kiderült, hogy hol lehetnek még olyan falmaradványok, amik befolyásolhatják a végleges tervet. Úgy gondolom, ez ügyben elég jól együttműködött a három szereplő: a kerület, a főváros és a múzeum – fogalmazott Bardóczi.
A polgárvárosi amfiteátrum is egyre rosszabb állapotba kerül. Talán ez szenved leginkább a graffitiktől, a hajléktalanok által felhalmozott szemét is rontja az összképet, és sajnos vannak, akik köztéri bordélynak használják a műemléket. A hasznosítást nehezíti, hogy jelenleg semmilyen infrastruktúra nincs az ókori aréna körül, se áram, se víz, se parkoló, hiába van egy kőhajításnyira a Szentendrei út. Láng Orsolya szerint minden évben kapnak forrást az MNV-től a falfirkák eltávolítására, fűnyírásra, és ebből készítettek lépcsőket is az amfiteátrum körüli töltéshez. A múzeumigazgató szerint a jelenlegi helyzeten akkor lehetne érdemben javítani, ha valamilyen módon bekeríthetnék a területet, illetve be is kellene kamerázni, és állandó felügyelet biztosítani. Az MNV-től szerettük volna megtudni, hogy a katonavárosihoz hasonlóan terveznek-e rekonstrukciót ezen a helyszínen is, az állami vagyonkezelő azonban nem reagált a megkeresésünkre.
Az óbudai városfejlesztő ügyvezetője arról beszélt lapunknak, hogy a fenntartási szerződésekben vállalt, vagy például a keleti táborkapu graffitimentesítésére elkülönített forrásokon kívül jelenleg önerőből nem áll több rendelkezésre. Amire volt még lehetőség, arra az előző uniós költségvetési ciklusban is nyújtottak be pályázatot. Hozzátette, hogy a műemlékekkel kapcsolatban mindig és mindenben együttműködnek a múzeummal, és szeretnének előre lépni a műemléki turizmus területén is, ezt célozza a kerület turisztikai koncepciója.
A romok helyzetét összegezve, Láng Orsolya elmondta, a közös munkacsoport ülésein is mindig oda lyukadnak ki, hogy rendezni kellene a műemléki fenntartás és kezelés kérdését, de ez eddig elakadt a bürokrácia útvesztőjében. Szerinte az lenne ideális, ha központosítanák a fenntartást és egyesítenék a feladatköröket.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/12. számában jelent meg, március 18-án.
