Idén ünnepli hatvanadik születésnapját a Nestlé diósgyőri csokoládégyára – a kezdetekben értelemszerűen nem tartozott a multicéghez, a svájci élelmiszeripari vállalat 1991-ben vásárolta meg a Szerencsi Édesipari Vállalatot és vele együtt a diósgyőri gyáregységet. (Igaz, a kapcsolat még a rendszerváltás környékén elkezdődött: a Nestlé már 1989-ben itt gyártatta az ikonikus, piros táblás csokoládéját.)
Ugyan a svájci óriáscégnek összesen 378 gyára van a világ nyolcvanegy országában, a diósgyőri mégis különleges: csak ebben az egyben készülnek üreges csokifigurák. Hogy mekkora a Nestlé, arra pár szemléletes adat: naponta 1 milliárd terméket adnak el világszerte, és összesen 273 ezer embert foglalkoztatnak.
A csokigyár ételgyárnak készült: az acélvárosban kellett egy olyan hely, ahol a kohászok feleségei is dolgozhatnak. A tervek gyorsan változtak, és amikor 1962-ben elindult, már ostya, nugát és figurás csokoládé gördült ki az udvarról.
A ma működő modern gyárban évente 4 ezer tonna figura készül, melyeket összesen 25 országba szállítanak – a legmesszebbre Ausztráliába.
Készülnek a csokimikulások a Nestlé diósgyőri gyárában. (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)
Alapvetően két szezonjuk van, a karácsonyi és a húsvéti csokik időszaka, a kettő között, tavasz végén leáll a gyár takarításra és karbantartásra. A termelés csaknem kilencven százaléka exportra megy – közel háromszázféle csokifigura készül, a megrendelő ország piacának ízlése szerint. Hogy ez mennyire bonyolult, jól jelzi, hogy tíz márkanév alatt százhatvan terméktípust készítenek, különböző ízváltozatokban. Az egyik legérdekesebb az After Eight csokimikulás – a mentolos édesség, amely egyébként a német piac kedvence, és egy gondosan elszeparált gyáregységben készül.
Az üreges csokigyártást a legnehezebb teljesen automatizálni – ma is vannak olyan folyamatok, amelyeket csak kézi erővel lehet elvégezni. Ez nem is olyan könnyű – lapunk munkatársa is megpróbálta a vékony sztaniolt rásimogatni a domború, ám elég bonyolult figurára, mérsékelt sikerrel. Nem véletlen, hogy sokat költenek modern robotokra: 2011 óta 2,5 milliárd forintnyi beruházás valósult meg.
Energiaválság ide, háború oda, az üreges csokoládéra hatalmas az igény: egy ideje be kellett vezetniük a negyedik váltást, hogy éjjel-nappal, hétvégén és hétköznap is szünet nélkül menjen a termelés. Most már közel négyszázan dolgoznak itt, egynegyedüket nemrég alkalmazták. Az üzemben is jól látszanak a betanítás alatt lévő munkások, mert azok védőöltözete – pontosabban a hajhálójuk (amely azt hivatott elkerülni, nehogy hajszál kerüljön a csokoládéba) – élénkpiros színű.
A több mint százötven éves cég diósgyőri egységének termelésvezetője egy érdekes gondolattal lepte meg a meghívott újságírókat. Iski László azt mondta: „ez a gyár nem a miénk, hanem a gyerekeinktől vettük kölcsön. A cél az, hogy nekik is munkalehetőséget biztosítsunk, és az ő gyerekeiket is boldoggá tegyük a termékeinkkel a következő száz évben.” Ennek jegyében figyelnek a környezetvédelemre is: a vállalat 2017 óta mindhárom magyarországi gyárában megújuló energiaforrásokból származó áramot használ, a hulladékot pedig anyagában történő újrahasznosítással vagy hőenergiatermeléssel ártalmatlanítják. Van már olyan termékük, melynek műanyag csomagolását teljesen kiváltották újrahasznosítható papírral.
Hiába tűnik még nagyon távolinak a karácsony, a diósgyőri gyárban napokon belül befejezik a mikulások gyártását, és ráfordulnak a csokinyulakra.
Videót is készítettünk a csokimikulások gyártásáról, amelyet itt nézhetnek meg:
