Dinnyeberkiben még van térerő. Amikor azt hinnéd, hogy vége az útnak, a falu szélén egy kis keskeny izén még tovább lehet menni. Nagyon keskeny az az izé. Mintha rögtönzött pallón mennél át egy patak fölött. Nem hiszem el – mondogatod magadnak, miközben mélyen átérzed, csak vendége vagy az erdőnek, nem az ura. Térerő már nincsen, ha segítséget kéne hívni, nem lehetne. A három és fél kilométeres út Gyűrűfűre visz. Látogatásom oka, hogy az egyszer már megszüntetett település megint elnéptelenedhet egy tollvonás következményeként.
„Csend, nyugalom, vegyszermentes kiskertek, tiszta kútvíz, hajnali pára, gyönyörű környezet, élő közösség. Ez Gyűrűfű. Az elnéptelenedett, majd újjászületett ökofalu különlegessége: élővilágának páratlan sokszínűsége és egészsége. 3342 különböző élőlény vesz minket körül éltető energiájával. Szeretettel várunk, ha felüdülésre vágysz (és ha nem sajnálod nagyon az autódat)!” – olvasható a település honlapján. Sajnálom, de nincs mit tenni. Különben meg az útvonaltervező a papi fapipájáról híres Ibafa felé hozott volna, de abból az irányból csak terepjáróval érdemes próbálkozni. Ezt utólag tudom meg a gyűrűfűiektől.
1970 októberében az utolsó lakója is elhagyta Gyűrűfűt azután, hogy települést adminisztratív intézkedésekkel tudatosan néptelenítettek el. 2021 őszén a 30 évvel korábban ökofaluként újjáéledő települést – a helyiek szerint – egy jegyzői döntés ismét az elnéptelenedés pályájára állította.
Az ügy előzménye, hogy az építési jogszabályok változása miatt a rendezési tervben előírt és a valóságban évszázadok óta létező utak földhivatali bejegyzése elengedhetetlenné vált. A két évig tartó előzetes egyeztetések és milliós költségek után a földhivatal a beadványt elfogadta, a jegyző viszont – mint a helyi jelentőségű természetvédelmi terület szakhatósága – megtagadta a hozzájárulását. Zsömböli Edit indoklásában két dologra hivatkozott: szerinte a valóságban évtizedek óta létező, rendezési terv által előírt és napi használatban lévő utak földhivatali bejegyzése „olyan mértékben érintené a táj jellegzetes képét és természeti értékeit, mely nem összeegyeztethető a természetvédelmi terület létesítéséről szóló rendeletben megfogalmazott rendeltetéssel”. Pedig Gyűrűfű (talán országosan az egyetlen) hivatalos ökofalu, amely a helyi rendezési terv szerint egy „humánökológiai kísérlet” és a hivatkozott rendelet kizárólag azért készült, hogy biztosítsa a kísérlet számára szükséges természetes körülményeket.
A jegyző szerint az újonnan létesítendő utak mentén előírt útsorfásítás sem valósulhat meg a helyszínrajzok alapján. A valóságban – vélik a gyűrűfűiek – a fásítás az út mentén található gyepeken – más helyrajzi számon – oldható meg, tehát az utak földhivatali bejegyzése ezt nemhogy nem gátolja, de az út melletti fásítást csak akkor tudják elvégezni, ha van út.
A hatvanas években Gyűrűfű elnéptelenedéséhez erőteljesen hozzájárult, hogy a hivatal nem adott ki több építési engedélyt, valamint hogy a községig (zsákfalu) nem építették meg az utat. A helyiek szerint most ugyanitt tartanak: a jegyző döntése ismét kimondta a halálos ítéletet Gyűrűfűre. Ha ugyanis nem tüntethetik fel a földhivatali nyilvántartásban a rendezési terv által előírt utakat, a jogszabályok alapján a jövőben senki semmit nem építhet Gyűrűfűn. Sem a már ott élők, sem azok, akik a jövőben oda szeretnének költözni.
Gyümölcsaszalóba szeletelt almák és gyönyörű kemencék mellett hosszasan beszélgetünk arról helyiekkel, vajon miért tette ezt a jegyző. Észszerű indokot senki nem tud mondani. Összeesküvés-elmélet van. Sok.
A történtekről természetesen megkérdeztem Zsömböli Editet is. A jegyző asszony kifejtette, hogy az ügyet részleteiben nem ismertetheti, ahogy akkor sem ismertethette, amikor a „gyűrűfűiek küldöttsége” jött hozzá „előzetes bejelentkezés nélkül”. Mivel a kérelmező (az utak földhivatali bejegyzése ügyében kérelmet benyújtó civil szervezet képviselője – a szerk.) nem volt köztük, így harmadik félnek nem adhatott a konkrét ügyről felvilágosítást.
– Annyit általánosságban elmondhatok, Gyűrűfű természetvédelmi rendelete előírja, hogy csak olyan tevékenység végezhető Gyűrűfűn, ami összhangban áll a rendezési tervvel. A terven vannak feltüntetve utak, ám ezek közút besorolásúak, és biztosítani kell rajtuk a szabad közlekedést. Ám az államnak vagy az önkormányzatnak nincs semmilyen út a tulajdonában. Gyűrűfűn ezek mind magántulajdonban vannak, ezért a közút kialakítása hosszabb eljárás lenne, a közforgalom elől elzárt magánúton pedig a szabad közlekedés sem biztosított. Látható, hogy ennek a feloldása csak rendeletmódosítással történhet meg – fejtette ki Zsömböli.
Mint írta, a rendeletmódosításban az önkormányzat abszolút partner volt. November 5-én került sor egy egyeztetésre a jegyzőségen, ahol több gyűrűfűi és gyűrűfűre költözni szándékozó is részt vett, továbbá hívtak egy tervezőt is, valamint jelen volt a kérelmező, a polgármester, a gyűrűfűi önkormányzati képviselő, a falugondok és a jegyző is. – Ezen a megbeszélésen az önkormányzat és én is felajánlottuk a segítséget és a rendeletmódosítás előkészítését, amennyiben a kérelmező azt kívánja. Ott azt a választ kaptuk, hogy még meggondolják, majd később e-mailben azt írták, hogy nem élnek a lehetőséggel. – Összegezve annyit tudok mondani, hogy én is és az önkormányzat is minden segítséget meg kíván adni a gyűrűfűieknek az úthálózat kialakításában. Ehhez a régi rendeleteket felül kell vizsgálni, az önkormányzat a rendelet szövegének megváltoztatásához is szívesen vár javaslatokat a gyűrűfűiektől – közölte a jegyző.
Jelen állás szerint mindenesetre egy kecskeól sem épülhet Gyűrűfűn, pedig a településen harminc telek lenne értékesíthető. Szigorú szabályok szerint. A több száz éve használt, papíron azonban nem létező utak híján ennyi család nem tud odaköltözni. A helyiek szerint a párhuzamok kísértetiesek. A település honlapja így emlékezik meg a falu első kiürüléséről:
„Gyűrűfű kálváriája, rendkívül gyors elnéptelenedése annak volt köszönhető, hogy a lakosság egységes, jó közösséget alkotott. Elég volt néhány családnak elköltöznie, hogy meginduljon a »lavina«. 1961-ben a közeli Ibafán létrehozták az általános iskolát és kollégiumot. A Gyűrűfűn 1830-tól működő, haranglábbal egybeépített iskolát felszámolták, a gyerekeket a 6 km-re lévő, gyalogosan megközelíthető iskolába kényszerítették. Volt család, aki azért költözött el, mert nem akarta kisgyerekét kollégiumba adni. A 60-as években már nem adtak ki új építési engedélyeket.
1971-ben pedig az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció bevezetésekor a környék valamennyi községét szerepkör nélküli kategóriába sorolták. Ibafa, Horváthertelend és Csebény kapott bekötőutat, Korpád és Gyűrűfű kimaradt belőle. 1976-ban megszüntették a közeli vasútvonalat, és még messzebbre, Szentlászlóra helyezték a tsz-központot. 1978-ban aztán az ibafai iskola is megszűnt, a gyerekeket az almamelléki iskolába irányították. Az 1959-ben megalakult gyűrűfűi tsz-t 1961-ben körzetesítették az ibafai és korpádi tsz-szel. Az ibafai elnök első dolga az volt, hogy a környék összes értékes fáját kivágatta, és a tehénállomány felszámolására tett kísérletet. Gyűrűfűről egy embert sem neveztek ki a kollektív vezetésbe.
Az állattartásáról híres, vadkár miatt szántóföldi kultúrák termesztésére nem túlzottan alkalmas vidékről 1968-ban indult meg az első elköltözési hullám. A tervutasítás szerint 50 százalékban gabonát kellett volna termeszteni a területen. E lehetetlennek tűnő feladat megadta a kegyelemdöfést az állataiknak élő, és e téren kiváló gazdáknak. A falut 1970 november 25-én utolsóként elhagyó Huri Szabóék Örzse nénije még az utolsó percben is sírdogált, nem akarta elhagyni otthonát.”
A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a címre.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/2. számában jelent meg január 7-én.
