A szerda esti dunai baleset szomorú párhuzama, a modern kori magyar történelem legsúlyosabb hajókatasztrófája ma 65 éve történt; az ÁVH és a kommunista rezsim pedig mindent megtett azért, hogy eltussolja az ügyet.
Amikor 65 évvel ezelőtt, 1954. május 30-án, gyermeknapon a Pajtás nevű gőzhajó menetrend szerint Balatonfüred érintésével elindult Siófokról Tihanyba, sem a hatfős személyzet, sem a 170–175 utas nem gondolt arra, hogy a jó látási viszonyok mellett 22 embernek ez lehet az utolsó útja.
A hajó 1917-ben épült Budapesten az újpesti Schlick hajógyárban, egy évvel később állt szolgálatba II. néven mint dunai átkelőhajó. Később egyszer már megkísértette a sorsot, hiszen a második világháborúban a Markó utcánál aknára futott a Dunán, és elsüllyedt. Több sorstársával együtt 1946-ban kiemelték a folyóból, felújították, majd 1951-ben átszállították a Balatonra, hogy az ott meginduló hajózás egyik első járműve legyen. Ekkor kapta a „Pajtás” nevet. A megnövekedett forgalom miatt úgy döntöttek az illetékesek, hogy egyrészt megmagasítják a hajótestet, másrészt felszerelnek rá egy nagyobb hajócsavart, ugyanakkor állékonysági vizsgálatot nem végeztek rajta. Így annak ellenére helyezték forgalomba, hogy a legénység jelezte, a megváltoztatott gőzhajó veszélyesen labilis.
Ennek a felelőtlenségnek lett a következménye a 65 évvel ezelőtti tragédia. A Pajtás éppen elindult célállomása, Tihany felé a füredi kikötőből, amikor az utasok túlnyomó többsége átment a hajó bal oldalára, hogy az éppen ott zajló vitorlásversenyben gyönyörködhessen. A hajó ekkor előbb balra billent, majd imbolyogni kezdett. Az utasok pánikba estek, előbb mindenki átrohant jobbra, majd amikor visszabillent a Pajtás, visszarohant mindenki balra. Ezt a terhelést már nem bírta a hajó, és felborult – annak ellenére, hogy Heisz János kapitány mindent megtett a hajószerencsétlenség elkerülése érdekében, de ellenkormányzási kísérlete semmit sem segített. Vámosi Gyula fűtő az utolsó pillanatban kiengedte a gőzt, ezzel sok utas életét mentve meg, ám neki nem sikerült túlélnie a balesetet, amelynek oka egyértelműen az átépítési hibákban volt keresendő.
A versenyben részt vevő vitorlások, valamint sok más, a közelben tartózkodó hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést. Ennek ellenére a katasztrófának 22 – de egyes források szerint 27 – halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt. Főleg gyerekek. A kapitányt (aki túlélte) a baleset után azonnal letartóztatták, nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság társait felmentette, és Heisz János büntetését nyolc és fél hónap börtönre változtatta, melyet a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítettek.
A kommunista rendszer – nem meglepően – elképesztő módon kezelte a történteket: a helyszínre rendelt ÁVH-sok feladata nem a mentés, hanem a szemtanúk fényképezőgépeinek összegyűjtése és megsemmisítése volt. Ugyanis a politikai vezetés megtiltotta a sajtónak, hogy az esetről a valóságnak megfelelően írjanak, a központ „kérésére” a következő rövidhír jelent meg az MTI tudósítása alapján a Szabad Nép hasábjain és a Tolnai Naplóban.
„Hajószerencsétlenség a Balatonon
A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a »Pajtás« nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 fő tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul nagy erővel megindultak. A hajón utazók közül tizenkettő személy: Csornai Antalné, Csornai Piroska, Csernus Ferencné, Vittmann Sándor veszprémi lakos, Villányi Mária mőzsi, Vituska Mária őcsényi, Ötvös Iván mesterszállási, Bernhardt Gyuláné pesterzsébeti, Huszti Mária hajdúnánási, Homonnai Imre beregdaróci, özv. Domemis Gyuláné budapesti és Göbölyös, László szekszárdi lakos életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek ”
(Tolnai Napló, 1954. június 3.)
A baleset után a hajót a tóból kiemelték, motorhajóvá alakították, átkeresztelték előbb Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt az 1987-es nyugdíjazásáig. A tragédia emlékére 1999. május 30-án emlékművet állítottak Balatonfüreden és Balatonakalin.
