Kijött az Apple Vision Pro, és alig lehetett megkülönböztetni a liberális sajtót a kormánypártitól. Vegyünk csak néhány címet. „Több mint tíz éve nem villantott az Apple akkorát, mint most az új AR-szemüvegével.” „Vision Pro: ez lehet az Apple legnagyobb dobása az iPhone óta.” „Kevert valósággal robbantott az Apple.” Melyik jött le a Telexen, melyik a 24-en vagy az Origón? Ki nevezte a technológiát lenyűgözőnek, és ki ujjongott, hogy végre jött valami igazán új? Láthatóan annyi idő után sikerült megtalálni a közös nevezőt. Ez végül is jó dolog, nem? Amennyiben jónak számít üdvözölni, hogy újabb öles lépést teszünk a digitális rabság felé, mindenképpen.
Az Apple Vision Próhoz hasonló termékről persze már régóta álmodoztak azok, akik szent céluknak tekintik a minél élesebb elszakadást a minket körülvevő valóságtól. A kiterjesztett valóságot létrehozó szemüveggel ez sikerülhet is. A termék reklámvideójában lelkesen ecsetelik, hogy csak hátra kell dőlnünk kanapénkon, és kivetíthetjük falunkra kedvenc okostelefonos ikonjainkat. Sőt, ha nem tetszik a háttér (értsd: a szoba, amiben vagyunk), hát magunk köré is húzhatunk egy másikat!
A videó talán leghajmeresztőbb jelenete, amiben egy édesapa VR-szemüveggel a fején játszik a gyerekeivel. Az Apple mindezt valamiféle pozitív, üdvözlendő lehetőségként tárja elénk. Nekem az egész termékbemutatóról inkább jutott az eszembe valamiféle techdisztópia. Netán a következő Black Mirror-évad unortodox előzeteséről lenne szó?
A jelek szerint mégis csak vannak, akik az Apple Vision Prót látva nem rémülten menekülnének az erdő mélyére, hanem elégedetten csettintenek. Végre valami új! Erre várunk mióta! Még több eltévelyedést a virtuális valóságban! Még kevesebb képernyőmentes pillanatot! Irányíthassuk végre a kurzort szemünk mozgásával! Vegye a kezeinket is több kamera, legyen elég csak ujjainkat összeérinteni a klikkeléshez!
Mi másra lenne szükség testi-lelki jólétünkhöz?
Kiterjesztett virtuális valóságot végre minden ember közé! Lenyűgöző lesz. Végre valami igazán új!
