Bezárhat az óvoda és a bölcsőde Érsekcsanádon, mert nem fogják tudni kifizetni a fűtést. Erről a kistelepülés polgármestere számolt be a közösségi médiában. Szokatlan nyíltsággal beszélt, azt írta, hogy az óvoda fűtése és gyermekétkeztetése fenntarthatatlan, hisz csak a fűtés drágulása annyiba fog kerülni, mint a település összes éves adóbevétele. – Itt napról napra keressük a megoldást, mert jó lenne nem bezárni az óvodát és a bölcsődét – írta Felső Róbert.
Valójában nem a polgármester nyíltsága a szokatlan, hanem az a furcsa, hogy a közösségi média nem robban fel más polgármesterek, alapítványok, egyházak, óvodai, bölcsődei és iskolai dolgozók hasonló bejegyzéseitől. Az aggódó szülők érdekes módon pontosabb jelzőrendszerként működnek, mint maguk az érintett települések és intézmények, akik a szülőknél jobban rálátnak a helyzetre, hiszen ők nyújtják a szolgáltatásokat. Már augusztusban megállíthatatlanul terjedtek a szóbeszédek az óvodás és iskolás gyermekeket nevelő szülők között arról, hogy ismét bevezethetik a távoktatást. Biztosat persze senki nem tudott, de a szülők aggodalma határozott volt.
Határozottabb, mint amilyen határozottsággal a nyilvánosságban jelen van az a kérdés, hogy hogyan fogja Magyarország átvészelni ezt a telet. Hogyan fizeti majd ki egy kistelepülés az óvoda fűtésszámláját, ha az az éves adóbevételével egyezik meg? Már régen erről kellene szólnia a teljes közbeszédnek, nem az Állami Számvevőszék gendertanulmányáról, Orbán Viktor szakálláról vagy Dúró Dóra Horthy-szobráról. De csak szórványos segélykiáltások érkeznek, mint Érsekcsanád polgármesterének bejegyzése, egy baptista középiskola közleménye – amely arra kényszerült, hogy százezer forintot kérjen a téli fűtési költségekre a szülőktől – vagy a Waldorf Szövetség nyilatkozata arról, hogy állami segítséget várnak.
A Waldorf-iskolák és óvodák éves rezsije 300 millió forint helyett 2,3 milliárd forint lesz. A Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium számlái évi 5,5 millió forintról várhatóan 60 millió forintra ugranak.
Ilyen szereplőből nem három vagy négy van, hanem rengeteg. Óvodák, bölcsődék, amelyeket mind önkormányzatok tartanak fent, sok száz alapítványi és egyházi iskola. Nem beszélve egyéb közintézményekről, karitatív munkát végző alapítványokról. Közülük nagyon sokan fognak lehetetlen helyzetbe kerülni, erről mégis kevesen beszélnek nyíltan. Ahogy a kormány sem beszél nyíltan arról, hogy mennyi pénz hiányozhat összességében a lakosságot ellátó önkormányzatok, egyházak és alapítványok kasszájából, és képes lesz-e az állam arra, hogy ezt pótolja, ha igen, mekkora részben.
A mély hallgat. Pedig a számok egyértelműek – már akkor, ha akad még, aki hajlandó őket ismertetni.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
