Aki ezt így, csupán a cím alapján megosztotta, vessen magára, aztán nézzen is magába, hogy vajon mi a probléma a valóságérzékelésével most, amikor a világ összes tudása rendelkezésre áll egy-két kattintásnyira.
A hír, fenét, miket beszélek, szóval ez a butaság ugyanis terjed, mint a koronavírus, pontosabban pont annak okán: a járványtagadók ezzel az álhírrel nyugtatgatják magukat, miszerint kitartás, néhány nap, és elmúlik felőlünk a náci világszövetség fenyegetése.
És elhiszik. És terjesztik. És örülnek, hogy látni már az alagútjuk végén a fényt.
Mielőtt nekik esnénk: nem buta emberekről van szó. Itt is, ott is, amott is az élet apróbb-nagyobb területein derekasan helytálló polgártársainkról beszélünk, akiknél valamiért súlyos nem egészségügyi mellékhatásokat okozott, vagy épp okoz a koronavírusba keretezett jelenvaló. És ha velük együtt tekintünk vissza az elmúlt két esztendőre, nem is olyan nehéz megérteni őket, mondok egy példát a környezetemből: Ha valaki idén tavasszal átesett a betegségen, majd megkapta a leghatékonyabbnak mondott vakcina első és második dózisát, hogy aztán a deltától térdre kényszerüljön, az vajon beadassa magának az emlékeztető harmadikat? És ha igen, mikor?
Na, emelje fel a kezét, aki tud olyan orvost, aki erre konkrét, fekete-fehér, igen-nem választ ad.
Na, ugye.
Szóval ne csodálkozzunk, ha mindenféle, bármiféle, akármiféle fantazmagóriák válnak tömegek ópiumává egyik pillanatról a másikra. Ugyanis magunkra vagyunk hagyva. Oltottak, oltatlanok, bárki, akárki, mindenki. Se kormányzat, se politikus, se virológus, se háziorvos bottal nem piszkálja a problémáinkat.
Welcome to the real XXI. század!
