Senki sem tudja, miért fontos a mai nap, és erről az ellenzék tehet

Senki sem tudja, miért fontos a mai nap, és erről az ellenzék tehet

A Szabad Egyetem és a Hallgatói Szakszervezet Tüntetés a rabszolgatörvény ellen / Diák-Munkás szolidaritás címmel meghirdetett demonstráció résztvevői és rendőrök a Parlament előtti Kossuth téren 2018. december 13-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Tizenhárom éve szerezhetnek könnyített eljárás segítségével a határon túli magyarok anyaországi állampolgárságot. Mégis: tízből kilenc, a honi közéletben egy kicsit is tájékozott ember tudja, hogy a kettős állampolgárság felvételét megakadályozó népszavazás 2004. december ötödikén volt. Azért tudjuk ezt, mert az akkor ellenzékben lévő Fidesz (és KDNP) politikusai erre politikát építettek. Miért is ne tették volna: tökéletesen alkalmas volt ez a referendum arra, hogy ezek a pártok újra és újra emlékeztessék a választóikat arra, hogy hol is húzódnak a közélet törésvonalai. Vagyunk mi, nemzetben gondolkodó, hagyományokat ismerő és ápoló, a történelem kárvallottaival szolidaritást vállaló hazafiak és vannak ők, a képmutató balliberálisok, akik előbb találják meg a közös hangot mondjuk egy londoni sztárközgazdásszal, mint egy székelyudvarhelyi atyafival, aki ellen kádári érvekkel és Bangóné Borbély Ildikó fotóját bevetve kampányolnak.  Erre az ideológiára idővel bázisokat építettek és szövetségeket kötöttek – amikből nem mellesleg azóta is szépen profitálnak.

És akkor itt van egy másik decemberi nap, a mai, tizenkettedike. Ezzel a nappal kapcsolatban alighanem fordított az arány: tízből jó, ha egy ember tudja, hogy öt évvel ezelőtt szavazták meg a rabszolgatörvényt a Parlamentben.. Rengeteg dolog miatt lehetne emlékezetes dátum ez: látványos ellenzéki akciók zajlottak, amit zajos tüntetések követtek, a kormánypártok reakciója pedig valami elképesztően bornírt volt. Nem csoda, hiszen ez volt az a pillanat, amikor talán a „legmeztelenebb” volt a király.

A rabszolgatörvényt ugyanis minden jel szerint a multinacionális tőke rendelte, és elsősorban a kormánypárti szavazók – szalagmunkát végző férfiak – életébe beleavatkozó szabályozás volt. A jellemzően gyári munkások számára kötelezővé tett túlóra intézményébe pedig minden ideológia szerint bele lehetett kötni: a jobboldali ellenzék csinálhatott belőle kulturális- és szuverenitási kérdést, a baloldal zászlajára tűzhette a munkavállalók, a liberálisok az egyén jogait, a zöldek pedig, hogy kert-Magyarország helyett összeszerelő-üzem lettünk és így tovább.

De ahogy a Gyaloggaloppban a gyíkká válás, úgy ez is elmúlt. Elillantak az ideológiák és velük a karakterek, az összeolvadt ellenzék pedig nem kötött szövetséget a kékgallérosokkal sem fővárosban, sem vidéken. Sőt: még emlékezni, vagy emlékeztetni is elfelejtett december 12-ére. Öt év távlatából már látszik, hogy az ellenzéki térfélen azt hitték, ezzel az összemosódással máris lett mélysége és beágyazottsága a politikájuknak. Hát, nem lett.  
A Fidesz pedig köszönte szépen mindezt, és miközben rekordtámogatást nyújt a globális nagytőkének és az országot akkugyártó teleppé alakítja, még azt is megteheti, hogy mind a mai napig globalistáknak hívja az ellenlábasait. Akik most már olyan gyengék, hogy az se tűnne fel, ha jogosan kérnék ezt ki maguknak.

Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját!