„Csendben kikerült Tóth Gabi a Szent István-napi programból, mégsem ő szegi meg a kenyeret”,;"„Tóth Gabi szegi meg a kenyeret – a válófélben lévő énekesnő kikerült a Szent István-napi programból”; „Lecsapott az eltörléskultúra: mégsem Tóth Gabi szegi meg a Szent István napi kenyereket" – tekintsünk el most attól, van-e bármilyen hírértéke annak az információnak, hogy az énekes Tóth Gabi vélhetően azért került ki a Szent István napi esemény programjából, mert kiderült, hogy válik a férjétől, és egy másik férfi mellett keresi a boldogságot – ezt a döntést pedig még a magyar közéletben is párját ritkító sárdobálással jutalmazta a közönség. A későbbi hírek szerint az énekes neve mégis visszakerült a programba.
Nyilván a Tóth Gabi magánélete körüli felhajtás összefügg azzal, hogy a fideszes kereszténység arcaként turnézott a médiában már jó ideje, többek között a magánéletét is céltáblává téve, miközben sorra kapta a nyilván jól jövedelmező lehetőségeket olyan eseményeken, amelyek vagy a NER önreprezentációjára szolgáltak, vagy nem arra szolgáltak ugyan, csak arra használták fel őket, kezdve például azzal, hogy énekelt a pápa budapesti miséje előtt, részt vett a kevésbé jó emlékezetű A pozsonyi csata című animációs film promóciójában, de Orbán Viktorral is énekelt Kossuth-nótát a 2022-es kampányzárón Székesfehérváron.
Amikor kiderült, hogy válik, ráadásul azért, mert úgy tűnik, a házasságában eggyel többen vannak, mint ami a keresztény értékrend szerint ideális lenne, a publikum ezt számon kérte rajta – nyilván elsősorban az a része, amely amúgy is kételkedett a produkció hitelességében. De úgy látszik, most már felzárkózott hozzájuk a Magyar Pékszövetség is. Ezt tarthatjuk akár logikusnak is, végeredményben Tóth egy olyan rendszert reprezentált, amely folyamatosan a mások szexuális identitásával és családi életével van elfoglalva, ráadásul előíró, „megmondó” jelleggel. És a legkisebb jelét sem adja annak, hogy tudomásul venné: az élet sokszínű, főleg a XXI. században, nem beszélve arról az örök igazságról, hogy az is könnyen a sziklaszilárdnak hitt normák által körülhatárolt világon kívül találhatja magát, aki egyébként komolyan gondolja azokat. Mivel emberek vagyunk. Pont az utóbbi miatt nincsen a világon olyan érv, amely méltóvá, ízlésessé, pláne pedig helyessé tudna kozmetikázni egy lincselést. Még az sem, ha az áldozat a keresztény megmondó szerepéből esett ki. A világon senkinek semmi köze Tóth Gabi magánéletéhez. És egyébként senki más közszereplőjéhez sem.
Az elmúlt napok Tóth Gabira zúduló sárcunamija újabb tünete annak,hogy a magyar közéleten nincsen fék: nincs határa az emberek politikai célból való kihasználásának, sem a kizsákmányolt áldozatokat sújtó „büntetésnek”. Ilyet egyébként nem csak a politika, hanem a showbiznisz általában is tud produkálni, a jelenség éppenséggel nem magyar – ami szomorúan magyar benne, az az, hogy nem valamilyen botrányos cselekedet, hanem egy egyszerű válás miatt történik. Még az is elképzelhető, hogy eljutunk odáig, hogy az énekes elesik néhány felkéréstől emiatt – és bumm, máris megint a XIX. században találjuk magunkat. Úgy látszik, a XXI. századból magyarként csak a digitális lincselés előnyeit élvezhetjük.
