Kitört Magyarországon a tüzelőanyagvásárlási pánik, a kályhások naptára tele van, miközben a rezsinövelés egyes részletszabályai továbbra is váratnak magukra. Sok fogyasztó még a tavasszal optimista módon lefoglalt nyaralását tölti, és csak találgathatja, mekkora villany-és gázszámla érkezik majd szeptemberben. A rezsinövelés körül kialakult káosz pontosan rámutat arra, mennyire nem mindegy, hogy egy válságban mennyi idő marad az újratervezésre.
Hogy az energiaszolágltatók háza táján mi lehet most a helyzet, jobb, ha halandó ember elképzelni sem próbálja - valószínűleg pontosan akkora a fejvesztettség, mint amekkora akkor szokott lenni, amikor mindent felforgató és jelentős többletmunkával járó változásokat hetek alatt akarnak átnyomni olyan rendszereken, amelyek a teljes magyar lakosságot ellátják. Mindebből nem úgy tűnik, mintha “a rezsicsökkentés csökkentésének” előre átgondolt forgatókönyve lett volna, amit megfelelő időben csak elő kellett venni a fiókból – pedig már jó ideje számolnia kellett a kormányzatnak azzal, hogy a rezsicsökkentés eredeti formájában nem lesz tartható, hiszen az mégiscsak arról szólt, hogy a magyarországi fogyasztók 2014-es árat fizetnek az energiáért. Minimum gyanús lehetett egy ideje, hogy ez a hajó egy eszkalálódó energiaválság közepén, recesszióban esetleg léket kaphat.
Valószínűleg nem vigasztalja a fűtési szezonra készülőket, hogy július van, és bár az SZJA-visszatérítést – ha kaptak – meg a nyugdíjprémiumot nyilván már rég elköltötték kályha meg tüzelőanyag helyett másra, azért lényegesen jobb a helyzet, mint ha ősszel derült volna ki a valóság, ahogy a koronavírus-járvány idején. Amikor 2020 őszén az intenzív osztályok kezdtek megtelni, és a helyzet tarthatatlanná vált – ami nyilván szintén nem érhette meglepetésként a kormányt –, egyik napról a másikra bezárt az ország. Az üzleti szektor, a közoktatás, a kiskorú gyermeket nevelő szülők és mások legnagyobb meglepetésére, hiszen szó sem volt szigorításról, sőt, a kormány még napokkal a bejelentés előtt is cáfolta, hogy ezt terveznék. Ez a rezsicsökkentés esetében is éppen így volt. Ezért jóhiszemű polgár nyilván nem állt neki újratervezni az életét. Akkor sem, és most sem. Operatív törzs már akkor is létezett, de ezen az alapvető problémán nem segített, ahogy az azóta alapított törzsek – legújabban az energia-veszélyhelyzeti operatív törzs – és akciócsoportok sem.
Hasonló előrelátással megkomponált kormányzati lépésekből hosszú listát lehetne összeállítani. A katás vállalkozók például hat hetet kaptak, hogy adóév közben új adózási formát válasszanak, átgondolják az éves üzleti tervüket, vagy akár a teljes üzleti modellt, és persze a nyári szabadságolások idején találjanak maguknak egy könyvelőt, aki épp annyira volt felkészülve a változásra, mint újonnan rázúduló ügyfelei. Boldogabb országokban hat hetes határidővel nagyjából egy levél megválaszolását szokták elvárni a hatóságok. De a magyar ember nyilván ügyesebb a nem magyar embernél, néhány hét, de ha kell, akár néhány nap alatt újratervezi az egész életét, vállalkozását, adóügyeit, a családi költségvetést, a gyermekfelügyeletet, a fűtési rendszert. Elfoglalja akár Bécset is. De lehet, hogy inkább odaköltözik, nem csak magasabb jövedelmet, hanem tiszteletet és kiszámíthatóságot remélve.
