Szinte minden nap történik valami égbekiáltó gyalázatos dolog, így lassan a feledés homályába merül, hogy például a köztörvényes bűnökért elítélt macedón elnököt szabályosan kicsempésztük az országából, hogy menedékjogot adjunk neki. Ebben Orbán Viktor nagy haverjának, a választási csalással még mindig hatalmon lévő belarusz Lukasenkának a diplomatái is segítséget nyújtottak. Gruevszki úgy járhat-kelhet köztünk, hogy már fel sem tűnik senkinek. Az uniós vezetőket se nagyon izgatja a kínos affér, mint ahogy az sem, hogy A magyar miniszterelnök példátlan barátságot ápol szinte minden keleti autokrata vezetővel – persze azt állítva, hogy ő pusztán Magyarország gazdasági érdekeit tartja szem előtt.
Európában nincs olyan ország, amelyik ne ítélte volna el valamilyen módon azt, ahogy a választást megrendezték Fehéroroszországban. Az ellenzéki jelölteket bebörtönözték, majd az egyik letartóztatott feleségét – aki vállalta a jelöltséget férje helyett – a választás elcsalása után elűzték az országból. A választási eredményt el nem fogadó belaruszokat a tüntetéseken, majd a letartóztatottakat a fogdákban a rendfenntartó erők agyba-főbe verték.
A legutóbbi napokban pedig a még szabad lábon lévő, Fehéroroszországban maradt ellenzéki vezetőkből álló Koordinációs Tanács elnökségének tagjait tüntették el a színről. Volt, akit szabályosan elraboltak és rendszám nélküli autóban ismeretlen helyre szállítottak, voltak, akiket elhurcoltak az ukrán határra, majd kirakták őket az országból. Volt olyan elnökségi tag, Marija Kolesznyikova, aki összetépte az útlevelét és kiugrott az autóból, így tudta megakadályozni, hogy kidobják a hazájából. Őt most az államhatalom megdöntésének kísérletével vádolják. Már csak a Nobel-díjas író, Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics van szabadlábon az ellenzékiek közül, de már hozzá is felcsöngetett a hatalom illetékes szervezete. Erről drámai hangú írásban tájékoztatta a közvéleményt.
Válaszul Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Litvánia, Svédország és Németország nagykövetei közösen felkeresték az írónőt a lakásában, és felajánlották neki a segítségüket, jelezve hogy készek védelmet biztosítani a számára. A kormánypárti híveknek, az emberi jogokra, a szabadságjogokra az ellenzéki időkben olyan eredményesen érzékenyített jobboldali polgártársaknak avagy nemzettársaknak, nem hiányzik a listából Magyarország minszki nagykövetének, Csutora Zsoltnak a neve? Őket nem zavarja az Orbán-rezsim fájdalmas hallgatása a belarusz-ügyben? Nem gyalázatos ez a kínos kussolás? Az ország jó hírének ez nem árt?
Utánaolvasgattam, kicsoda Csutora Zsolt, miközben persze nyilvánvaló, hogy a nagykövet nem egyedül döntött úgy, hogy nem ajánlja fel Magyarország segítségét a Nobel-díjas írónak. Ha eddig hallgatott Magyarország a fehérorosz emberek elleni brutális rendőri fellépés ügyében, akkor a mostani kínos távolmaradása is beleilleszkedik a sorba. Aminek csak az lehet a magyarázata, hogy az Orbán-rezsim nem hajlandó feladni a Lukasenka-rezsimhez fűződő botrányos – üzleti érdekeken alapuló – barátságot. Egy tisztességes diplomata azért pontosan tudja, hogy ilyenkor mi a teendője.
Csutora Zsolt egyébként abban az időben volt nagykövet volt Azerbajdzsánban, amikor a magyar állam kiadta nekik a baltás gyilkost. Csutora két évvel később, 2014-ben megkapta a KGB egykori vezérőrnagyának emlékét ápoló Heydar Aliyev Alapítvány „Arany Platán” díját. Amit nyilván boldogan átvett, hiszen 2013-ban Heydar Aliyev 90. születésnapjára emlékbélyeget adott ki a Magyar Posta.
Itt abba is hagytam a kutakodást: nincs itt semmi meglepő, ezek tényleg ugyanazok.
