Talán még sosem kívántam, hogy egy könyv tényirodalom helyett legyen inkább irreális sci-fi. De sajnos nem az. A Gazdaváltás című könyvet a főképpen utazási és biológiai ismeretterjesztő könyveiről ismert David Quammen természetesen úgy írta 2012-ben, hogy fogalma sem lehetett a covidról. Pedig ez a könyv egészen pontosan előrevetítette mindazokat a szerencsétlen (és az emberi nemtörődömségből, illetve az ember okozta klímaváltozásból és természetkárosításból fakadó) körülményeket, amelyek végül a SARS-CoV-2 vírus kialakulásához vezettek. A könyv mostani magyar kiadásához Földvári Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport vezetője írt fejezetet a covidról.
Quammen nem fikciós könyveket jelentet meg az utóbbi évtizedekben, de szépirodalmi diplomákat szerzett a Yale-en és Oxfordban, és ez nagyban érződik a könyvön – amit akár nevezhetnénk detektívregénynek is. Ez nem egyszerű tényismertető könyv, ami a mából visszatekintve, a megvalósult rémálom már tíz éve is egyértelmű előkészületeit írja le, hanem a világon átívelő nyomozás története. Nyomozás olyan gyilkosok után, amelyek egytől egyig valóságosak.
Sajnos az ember az elmúlt két év szörnyű tapasztalatai után már nagyon is tisztában lehet a könyv címéül szolgáló gazdaváltás kifejezés értelmével. Ez az a történés, amikor egy másik állatban kialakult kórokozó egyszer csak gondol egyet, és átugrik egy másik fajra. Erre az ad neki lehetőséget, hogy a másik faj – persze a mi és a könyv szempontjából a legfontosabb, ha az új gazdaszervezet az ember – a megszokottnál sokkal intimebb közelségbe kerül a már fertőzött állattal. Ezek az állatok lehetnek madarak a madár-, illetve disznók a sertésinfluenza esetén, majmok az AIDS-nél vagy (nagy valószínűséggel) denevérek a covidnál.
De szinte minden ragály esetén hasonló történeteket lehet elmesélni, a könyv fejezeteiben egymás után tűnnek fel korunk legfélelmetesebb patogénjei, az influenzavírustól az eboláig. A becslések szerint a történelem során az emberiséget pusztító járványok 60 százaléka származott valamilyen más állatfajból. De az ember és a potenciálisan halálos kórokozókat rejtő állatok találkozási esélye az utóbbi évtizedekben drasztikusan megnőtt. Quammen érvelése szerint az ember szétszaggatja az ökoszisztémákat, így oly módokon kerülhetünk kapcsolatba a fertőzőforrásként működő állatokkal, amire semmilyen immunrendszer nem lehet felkészülve.
A könyvben mégsem a kórokozók a főszereplők, hanem azok a kutatók, akik a világ legeldugottabb trópusi őserdőit járva már tíz éve is azon dolgoztak, hogy a legveszélyesebb vírusokat és baktériumokat felderítve megakadályozzák azt a katasztrófát, ami a Föld elmúlt két évét meghatározta. Nem az ő hibájuk, hogy a folyamatos vészkiáltásaikat eddig nem hallotta meg senki. A gazdaváltás folyamatai nem álltak le az új koronavírus emberre történt átugrásával. Ebben a pillanatban is megharap valahol a dzsungelben egy állat valakit, aki éppen az élőhelyét készül lerombolni, és talán most kerül át egy új vírus az emberbe, ahol (az ő szempontjából) hihetetlen szerencse folytán remekül képes szaporodni. A covid csak enyhe figyelmeztetés volt arról, mi várhat ránk, ha egy igazán halálos vírust szabadítunk magunkra, ha nem változtatunk gyökeresen az ökológiai szemléletünkön, és nem invesztálunk döbbenetes pénzeket a virológiai megelőzésbe.
Sajnos nem hiszem, hogy fogunk.
David Quammen: Gazdaváltás. Ford.: Sóskuthy György. Park Kiadó, 2021. 5499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/6. számában jelent meg, február 4-én.
