Mindenki dolgozott már olyan helyen, ahol időnként olyan kollégákkal találkozott, akiknek tulajdonképpen nem is lett volna szabad ott lenniük. Nem azért, mert annyira rosszul végezték volna a munkájukat vagy elviselhetetlenek lettek volna a többiek számára – épp ellenkezőleg, ezek az emberek a legtöbbször nem csak hogy szorgalmasan teszik a „dolgukat”, de még barátságosak is. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármi hasznosat tennének a munkahelyükön: inkább afféle „kapun belüli munkanélküliek” ők, akik a legtöbbször a nagyfőnök kegyéből kapnak valamilyen látszólag fontos, ám a valóságban teljesen felesleges és értelmetlen munkát. Ám nem csak az ilyen kegyenceknek jut hasonló sors: nagyon sok esetben a nagyvállalati presztízs követeli meg, hogy olyan munkaköröket hozzanak létre, amelyeknek gyakorlati értelme ugyan nincs, de létezésükkel kifelé a cég mégis demonstrálni tudja, hogy ő bizony nagy és fontos szereplő a gazdaságban. Így kerülnek képbe az ilyen-olyan vállalati tanácsadók, stratégák, kommunikációs koordinátorok, PR-kutatók, és még sokáig folytathatnánk a sort, az értelmetlen munkakörök megszámlálhatatlanok.
De miért létezhetnek ilyen munkahelyek egy haszonelvű piacgazdaságban, ahol a vállalatok egyetlen célja a minél nagyobb profi t? Ezt a kérdést igyekszik megválaszolni David Graeber antropológus nemrég megjelent Bullshit-munkák című könyvében, amelyben egészen új megvilágításban láthatjuk az értelmetlen munkaköröket. A szerző szerint az értelmetlen munkakörök létezését korántsem lehet indokolni holmi vállalati anomáliákkal, ennél sokkal összetettebb problémáról van szó, amely inkább korunk menedzserkapitalizmusával van összefüggésben. Ez termeli ki azokat a munkaköröket, amelyek ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének a föld színéről, észre sem vennénk a hiányukat, hiszen semmiféle módon nem járulnak hozzá a világ működéséhez – így semmi szükség a létezésükre. De ennél is nagyobb baj, hogy a felesleges munkát végzők anyagi és erkölcsi megbecsülése jóval nagyobb azokénál, akik történetesen hasznos feladatot látnak el. Így a bullshit-munkákkal teli világunk egyben igazságtalan társadalmat is eredményez. Hogyan lehetne ezen változtatni? A szerző nem marad adós a válasszal, amely itt egészen csattanósra sikeredett: Graeber szerint éppen a feltétel nélküli alapjövedelem lehetne az a minta, amely végeredményben megoldást nyújtana mindazokra a problémákra, amelyeket a bullshit-munkák, illetve a bullshit-munkások előidéznek.
Graeber munkáját különösen élvezetessé teszi, hogy tudományos igényességgel és könnyed stílussal mutat be egy olyan diszfunkciós mechanizmust, ami Magyarországon is megfertőzte a gazdaságot. Ám legalább ennyire fontos, hogy a szerző rendkívül fontos társadalomkritikai megállapításokat is tesz a művében, ami így már nem csak a bullshit-munkákat illeti, hanem korunk kapitalizmusát is, mely kitermelte ezt a rendkívül igazságtalan és lélekpusztító jelenséget.
David Graeber: Bullshit-munkák. Ford.: Boross Ottilia. Typotex Kiadó, 2020., 4900 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
