Az év legkínosabb „haknija” után beindult az idei Sziget. Fotógalériával egybekötött beszámoló a fesztivál első két napjáról.
Kritika
A Felhőkarcoló szinte jelenetről jelenetre koppintotta a Die Hardot.
A Kszi, Simon annyira szerethető és szórakoztató, hogy még a hibáit is hajlandóak vagyunk elfelejteni.
Egy komplexusokkal teli férfi, akit megszólított a búzafű. Az AlkalMáté Trupp előadása megpróbál őszintén beszélni Fenyő Ivánról, de nélküle.
Alföldi Róbert a magyar viszonyokhoz próbálta igazítani a klasszikus musicalt, de a szándék kevésnek bizonyult.
A befogadó a saját érdekében kell félretegye előzetes elképzeléseit.
Lucas Hnath megírta a Nóra folytatását, melyben mai szemszögből mutat be fontos társadalmi problémákat.
A gyászfeldolgozás iszonyatát ijesztő pontossággal ábrázolja a film, ám sajnos nem elégszik meg ennyivel.
Az Ocean's 8 a nők felmagasztalását ígéri, de valójában az eddigi hollywoodi logika mentén használja ki őket.
Bármily hihetetlen, ismét megmutatták, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan.
Hétfő este adott teltházas koncertet a Budapest Parkban a nyolcvanas évek egyik legformabontóbb énekes fenegyereke.
Kegyetlenség akad bőven a francia Coralie Fargeat bemutatkozó filmjében, ami nemes egyszerűséggel A bosszú címet kapta.
A basildoni szintipop trió kedd este nagyjából egy év leforgása alatt harmadik(!) magyarországi koncertjét adta, most éppen a Lővérek lankái előtt.
Társadalmi, közéleti és politikai kérdéseket is feszegetett budapesti koncertjén a Massive Attack.
A Sosem voltál itt elsősorban az izgalmas vizuális megoldások és a narratívakezelés miatt, valamint Phoenix szikár, megragadó játékáért tud izgalmas maradni.