Hogy Joaquin Phoenix sosem járt igazán erre, az egyértelműnek tűnik. Volt ő már Johnny Cash A nyughatatlanban és Commodus a Gladiátorban, sőt, még mesterséges intelligenciával is létesített szerelmi kapcsolatot A nőben.
Egyszóval művelt ő már sok mindent, de hogy Lynne Ramsay új filmjében mit csinál, azt nem könnyű felfejteni. Keménykötésű veteránként az illegalitás útjára lép? Idős édesanyjáról gondoskodva vállal lélekőrlő munkákat? Vagy a gyerekkori traumákat próbálja feldolgozni azzal, hogy maga is gyerekeket ment?
A Beszélnünk kell Kevinről rendezője ezúttal is nyugtalanító filmet készített, csak épp egy fekete-fehérnek közel sem mondható karakter portréját megrajzolva. Szép lassan fedi fel magát a Sosem voltál itt főhőse, Joe, aki bár ezúttal is gyereklányt mentene pedofilok karmaiból, de majdhogynem elvérzik küldetésében. Hirtelen flashbackek, szokatlan hangbevágások és klipszerű jelenetkezelés könnyíti (avagy nehezíti) a néző dolgát, akinek a film végére talán sikerül megértenie, mi is volt ez az egész.
Ramsay filmjei korábban is nehezen adták meg magukat, de a Beszélnünk kell Kevinről még főként a súlyos sztori miatt tudott emlékezetes lenni. A Sosem voltál itt elsősorban az izgalmas vizuális megoldások és a narratívakezelés miatt, valamint Phoenix szikár, megragadó játékáért tud izgalmas maradni. Sebzettségükben gyilkoló igazságosztókról persze láttunk már maradandóbb alkotásokat is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 1. számában jelent meg, 2018. május 18-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
