Thuróczy Szabolcs és Polgár Tamás az És mi van Tomival? című filmben
Till Attila új filmjének címe rögtön beugratja a nézőt. Még akkor is, ha a film végére kapunk egyfajta választ arra, hogy mi van Tomival. Csak épp arra nem, hogy miért épp ő került kiemelt szerepbe. Pontosabban tudjuk jól, persze. Patkós Márton kezdő alkoholista Tomija az, akinek eltűnése beindítja ezt a sajátos road movie-t, a terápiás csoport két kiégett tagjának budapesti szaladgálását. A központban Thuróczy Szabolccsal, aki már ki tudja, hányadik filmjében játszik lecsúszott, agresszív alkoholfüggőt. Mellé csapódik Polgár Tamás Palija, aki mintha mindig egy lépésre lenne attól, hogy előtörjön belőle a lefojtott agresszió. A visszaesés határán billegő férfi üde színfoltja a filmnek, karakterében van valami folyamatos, izgalmas feszültség, melyet egyszer megfejteni és kezelni akarunk, máskor meg viszolyogva eltolni magunktól.
Thuróczy alkoholbeteg bábművészétől, Sanyitól eközben a film elején rögtön megkapjuk a mélypontot: egy kifejezetten hosszú és erőszakos családi vitajelenetet, mely elnyújtottságával válik igazán nyomasztóvá. A film nagy részében ehhez képest mintha kicserélték volna, az alkohol letétele – illetve egy új kapcsolat – hatására tomboló bántalmazóból megfontolt mentorrá változik. Látunk aztán nála is egy visszaesést, de a leszokás éveit jobbára átugorjuk, és csak a két végpontot tapasztaljuk.
Az edukatív szándékot nem is leplező film fő üzenete eközben, hogy az alkoholista számára minden nap küzdelem, újra és újra nemet kell mondani a függőségre. Válaszd a munkát, válaszd a jövőt, válaszd az életet! Hőseink pedig, szemben a Trainspotting lézengőivel, mindent meg is tesznek, hogy a jó útra térjenek. Az És mi van Tomival? üzenete innen nézve kifejezetten egyszerű, vitába nehezen lehetne szállni azzal, hogy jobb boldogan unokázni a lányunkkal, mint virágágyásban fetrengeni és szeretteinket terrorizálni.
Till Attila filmjének nem is ez az igazi erőssége, hanem életszagú apróságai, így Sanyi és Pali útközbeni céltalan, szórakoztató párbeszédei. Az, amilyen pontosan ábrázolja a film, hogy hogyan tudja magát porig alázni, aki végképp függősége rabjává válik. A karakterek folyamatos őrlődése, küzdelmük önmagukkal. A megbocsátás fontosságának felismerése. Van, akinek saját magának kell, hogy tovább tudjon lépni, másnak meg a korábban tengernyi fájdalmat okozó családtagnak.
A film azt üzeni – ezt viszont nagyon is átérezhetően, szerethetően –, hogy ha képesek vagyunk meghaladni önmagunkat, tanulni korábbi hibáinkból és bűneinkből, akkor lehetséges az újrakezdés. Akkor lehet megint jövőt tervezni, és ki lehet békülni azzal is, akivel úgy tűnt, egy életre megszakad minden. Till Attila filmjét nézve belegondolhatunk saját, a látottaknál jóval kisszerűbb sérelmeinkbe és abba is, érdemes-e ezeket egy életen át őrizgetni.
Az örök félelem persze marad, hogy senki nem bújhat ki a saját bőréből. Aki viszont eljut a mélypontra, és igazán megtapasztalja, mit veszíthet, az soha többé nem akar oda visszatalálni. Az És mi van Tomival? ha sokszor giccses, leegyszerűsítő is, de az előbbiek igazságát valóban a fejünkbe veri.
És mi van Tomival? Magyar filmdráma. Rendezte: Till Attila. Október 31-étől a mozikban
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/44. számában jelent meg október 31-én.
