Nem rángatják a kormányt a német kereszténydemokraták. A pártelnöki posztjáról előremenekülve lemondó Angela Merkel utódjának a kancellár protezsáltját, a szintén a nyugodt erőt képviselő Annegret Kramp-Karrenbauert választották meg. Ez lényegében az eddigi irányvonal folytatását jelenti, ami megnyugtató lehet Merkel számára. Ám kaphat-e így új lendületet a kissé megfáradt CDU?
Merkelt nem lehet csak úgy leírni. A Helmut Kohl „lánykájából” mindenki „Muttijává” avanzsált kancellár már karrierje elején megmutatta oroszlánkörmeit. Gyorsan kipöckölte a pártelnöki székből gyengülő mentorát, majd szisztematikusan elkezdte bebetonozni hatalmát. A CDU élén eltöltött 18 év alatt minden potenciális ellenfelét semlegesítette, és most is megmutatta jártasságát a kamarillapolitikában.
Még az év elején áthívta Berlinbe a Saar-vidék sikeres miniszterelnökét, a hosszú neve miatt a kereszténydemokratákhoz közel álló sajtóban csak AKK-nak, míg az ellenzékiben inkább „mini-Merkelnek” nevezett Annegret Kramp-Karrenbauert, hogy felépítse utódjának. Az események azonban felgyorsultak, Merkelnek pedig a feje felett gyülekező viharfelhők miatt már nem maradt ideje a szisztematikus építkezésre. Az elmúlt 18 év „munkája” azonban elegendő volt ahhoz, hogy a trónkövetelők ne fogjanak össze a második fordulóban, s az 56 éves, szintén közel két évtizedes vezetői tapasztalattal bíró politikus a CDU főtitkári székéből átülhessen az elnökibe.
Előremenekül a Merkel-Macron tandem | Magyar Hang
Erősödnek a nemzetek Európájában gondolkodók, ám a reformok a föderális Európa irányába haladnak.
Merkel ezzel időt nyert, mert pártfogoltja mindent megtesz azért, hogy kitölthesse a negyedik mandátumát. Igaz, ez a CDU koalíciós partnerén, a kereszténydemokratáknál is nagyobb gondokkal küszködő szociáldemokratákon is múlik. Igaz, ha az új elnök ott folytathatja, ahol a Saar-vidéken legutóbb épp az SPD felemelkedésének megtörésével, majd a kiegyensúlyozott kormányzásával abbahagyta, akkor ez az akadály leküzdhető, valamint ő lehet Németország következő kancellárja. Ebbe feltehetően a kormányzó pártszövetség másik tagja, a CSU sem zavar bele. A Merkelt az elmúlt év során sokszor élesen támadó bajor testvérpárt is lecsendesedett, miután hazai mélyrepülése után Horst Seehofer bejelentette lemondását a pártelnöki tisztségről.
A kereszténydemokraták új elnöke előtt álló legnagyobb kihívás azonban saját pártjának felrázása, amelyhez most viszonylag kedvezők a körülmények. Merkel lemondása ugyanis jó húzásnak bizonyult, hiszen a jó ideje tartó lassú csúszás után a CDU ismét elkezdett erősödni, s népszerűsége a friss közvélemény-kutatások alapján újra a 30 százalék közelében van. Kramp-Karrenbauer megválasztásával lenyugodhatnak a párton belüli indulatok is. A centrista szárny visszaverte a Merkel által a partvonalra szorított és a feltörekvő új erők támadását. Ugyanakkor jót tett a CDU-nak, hogy 1971 óta először ismét több jelöltből választhatott elnököt.
AKK szűk győzelme, a konzervatív szárny első körös többsége azonban világosan megmutatta azt is, hogy a kereszténydemokraták irányváltása elodázhatatlan. Merkel ugyan az elmúlt jó évtizedben sikeresen lehetetlenítette el a tőle balra álló erőket, ám közben ritmust tévesztett, a CDU túlságosan balliberálissá vált, ami a migránsválság csúcspontján különösen kiütközött és visszaütött. Most a kereszténydemokratáknak egyfelől a marginálisból nagy párttá felnőtt Zöldekkel, másrészről a párt balra tolódása utáni vákuumba benyomuló AfD-vel (Alternatíva Németországért) kell megküzdeniük.
Helmut Kohl lánykájából mindenki „muttija": Merkel, az örök pragmatikus | Magyar Hang
Egy korszak lezárul: Angela Merkel távozik a CDU éléről és új kancellári mandátumot se vállal. Ilyen volt a világ legbefolyásosabb női politikusának pályája.
Ezt érzi Kramp-Karrenbauer is, aki háromgyermekes anyaként és gyakorló katolikusként már személyében Merkelnél jobban demonstrálja a keresztény értékek iránti elkötelezettségét. De programbeszédében elutasította az egyneműek házasságát, és kiállt az abortusz és a migráció szabályozásának szigorítása mellett. Ám azt is hangsúlyozta, hogy 18 év a különböző miniszteri székekben és egy tartomány irányítójaként megtanította arra, hogy a sikeres vezetéshez nem hangerő, hanem belső erő szükségeltetik.
A fő kérdés most az, hogy a megfontolva haladáshoz van-e elegendő idő a felgyorsult és egyre hangosabbá váló világban. A párt irányvonalát lehet-e finoman kiigazítani akkor, amikor a társadalom érezhetően ellépett ettől? Az biztos, hogy a jelenleginél mindenképpen nagyobb bátorsággal kell válaszokat adni az új kihívásokra. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha Annegret Kramp-Karrenbauer elfeledteti, hogy sokak szemében „mini-Merkel”-ként ostromolja a csúcsokat, s idővel kilép pártfogója árnyékából. S ehhez még hátba sem kell szúrnia támogatóját, mint tette annak idején Merkel Kohllal.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 31. számában jelent meg, 2018. december 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 31. számban? Itt megtudhatja!
