Újabb, egyre vészjóslóbb felvonáshoz közeledik az a politikai válság, amely lassan négy hónapja tart Szerbiában. Aki emlékszik a kilencvenes évek viszonyaira, pontosan tudja, hogy a Milosevic-rendszer előszeretettel élt a tömegek erejével, amikor veszélyben érezte a hatalmát. Ugyan az ilyen „népi mítingek” – amelyekre egyébként a legtöbbször csak az ingyen ételért-italért mentek a tüntetők – általában békések maradtak, az üzenet egyértelmű volt: a hatalom mögött tömegek állnak. Így ha a rendszerrel elégedetlenkedők mocorognak, könnyen előfordulhat, hogy ellentüntetők hadával kell farkasszemet nézniük.
Aki mindezt nyomon követte, annak mostanában igen könnyen támadhat déjà vu érzése. Az eredetileg civilek által szervezett szerbiai tüntetéssorozat múlt év decemberében vette kezdetét, miután az egyik ellenzéki politikust, Borko Stefanovicot ismeretlenek megverték. Akkor a rendőrség ugyan őrizetbe vett három embert, később szabadlábra helyezték őket. Az elégedetlenség csak nőtt, miután Aleksandar Vucic szerb államfő bejelentette: akkor sem enged a követeléseknek, ha ötmillióan vonulnak az utcákra – innen kapták a további tüntetések a nevüket: egy az ötmillióból. A szombatonkénti ellenzéki séták hétről hétre több tízezresre duzzadtak, ráadásul ma már nemcsak Belgrádban tartanak ilyen tüntetéseket, hanem szerte az országban, még a magyar többségű településeken is. A megmozdulásokat ugyan továbbra is civilek szervezik, egyre nagyobb szerepet kap a Szövetség Szerbiáért nevű ellenzéki ernyőszervezet, amely azóta megfogalmazta 30 pontját az ország demokratizálása érdekében.
„Mondj le, te tolvaj!" - Belgrádban fellázadt a polgárság, a vidék is csatlakozik | Magyar Hang
Milosevic idején is ugyanitt voltunk, amikor ellenünk küldték a hadsereget – emlékszik vissza az egyik tüntető. A teljes riport.
A történések viszont márciusban mintha irányt váltottak volna – méghozzá a radikalizálódás irányába. Ennek előpróbája az volt, hogy március közepén ellenzéki tüntetők betörtek a szerbiai közszolgálati televízió (RTS) épületébe, így tiltakozva az ellen, hogy az állami televízió nem biztosít megjelenési lehetőséget az ellenzéknek, és kizárólag a kormány és Vucic szócsöveként működik. A megmozdulások tovább folytatódtak, több ezer tüntető vonult az elnöki palotához Belgrádban, hogy nagyobb sajtószabadságot és szabad választásokat követeljenek. A jelek szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban, most már komoly következményeket helyezett kilátásba a hatalom azokkal szemben, akik törvénytelenséget követtek el.
Ám mindez csak kóstoló volt a folytatáshoz. A Szövetség Szerbiáért ugyanis bejelentette, hogy 30 napot ad a kormánynak és az államfőnek, hogy lemondjon, ha pedig ezt nem teszik meg, akkor hatalmas tömegdemonstrációt tartanak április 13-án Belgrádban. Ehhez pedig bőven lennének támogatók, hiszen napjainkban már több mint 90 településen tartanak rezsimellenes tüntetéseket. Nem kellett sokat várni a hatalom reakciójára: e hét elején Marko Duric, a Koszovó-ügyi iroda igazgatója a Szerb Haladó Párt (SNS) képviseletében bejelentette, hogy április 12- én Újvidéken, majd 19-én Belgrádban szerveznek ellentüntetést a Szerbia Jövője kampány keretében. Mint fogalmazott, ezeken a találkozókon a polgárok minden erejükkel fellépnek majd az ellenzéki tüntetésekkel szemben. „Óriási tömeget látnak majd, akik nem értenek egyet az erőszakkal” – figyelmeztetett Duric, aki egyúttal egy rendkívüli választás lehetőségét is belengette.
Egyre kiterjedtebb a „polgári lázadás" Szerbiában | Magyar Hang
A tüntetők szerint már nem is beszélhetünk jogállamról, mivel a hatalmon lévők alávetették az államot az egyéni érdekeiknek.
Persze akik ismerik az SNS választásokkal kapcsolatos politikáját – amely az idő előtti választások erőltetésével leginkább saját hatalmát betonozta be az elmúlt években –, pontosan tudja, hogy jelenleg a kormánypártnak egyáltalán nem érdeke ezek megtartása. Ám miközben az ellenzék a tisztességes feltételekkel megtartandó választásokat sürgeti, valójában nekik sem érdekük az: ők még túlságosan gyengék ahhoz, hogy leváltsák a koalíciós kormányt. Így pedig marad a számháború: ki tud több embert kivinni az utcára, hogy meghátrálásra késztesse a másik oldalt? Korai lenne még jósolni, ám annyi bizonyosan elmondható: az áprilisi számháborúval aligha fog véget érni a szerbiai politikai válság.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/13. számában jelent meg, 2019. március 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/13. számban? Itt megnézheti!
