Miközben az Egyesült Államok a végsőkig feszíti a húrt a Közel-Keleten, Líbia körül is egyre feszültebb a helyzet. Törökország kész a beavatkozásra az ENSZ bábáskodásával létrehozott Fájez al-Szarrádzs vezette nemzeti egységkormány mellett, amellyel szembekerül az ország nagy részét uraló, Halifa Haftár altábornagy Líbiai Nemzeti Hadseregét (LNA) támogató Oroszországgal, Egyiptommal és a Perzsa-öböl országaival. A helyzet paradoxona, hogy Erdogant éppen a szuverenitást a térségben lépten-nyomon megsértő Trump inti visszafogottságra.
A török parlament a napokban felhatalmazta a kormányt, hogy beavatkozzon Líbiában a nemzetközi közösség többsége által elismert egységkormány mellett. A katonai segítséget Fájez al-Szarrádzs kormányfő novemberi ankarai látogatásán kérte a törököktől, és megállapodást is aláírtak a katonai együttműködésről. Líbia Kadhafi meggyilkolása óta megosztott. Az ENSZ által elismert kormány csupán a nyugati régió néhány körzetét ellenőrzi.
Az orosz-amerikai szembenállás újabb terepe lehet a Líbiában felizzott polgárháború | Magyar HangEllenfele Halifa Haftár, aki Bengáziban kezében tartja az ország területének mintegy 80 százalékát, és az előbb-utóbb elengedhetetlen politikai rendezés előtt kész helyzet elé akarja állítani vetélytársait, így tavaly tavasz óta Tripolit ostromolja. A tábornok csapatai a napokban foglalták el Szirt városát, tovább erősítve ezzel pozícióikat a kormánnyal szemben. Haftár – készülve a török beavatkozásra – általános mozgósítást rendelt el, és felhatalmazást kapott a parlamenttől az ország repülőtereinek és kikötőinek blokád alá vételére.
A szemben álló felek mögött Szíriához hasonlóan Líbiában is felsorakoztak a regionális és globális hatalmak. A nemzeti egyetértés kormányát még az amerikai katonai akció juttatta hatalomra, Donald Trumpnak azonban most egyáltalán nem hiányzik, hogy egy, még az elődjétől örökölt háborúba keveredjen. Ezért aztán határozottan figyelmeztették a CIA-val is bensőséges kapcsolatot ápoló Haftárt a katonai akció leállítására, és Washington visszafogottságra intette Recep Tayyip Erdogant is. A Tripoliban székelő kormányt Törökország mellett elsősorban Katar és Olaszország támogatja. Haftár mögött ugyanakkor ott áll a másik oldallal is kapcsolatot fenntartó Oroszország és Franciaország, de maga mögött tudhatja Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia és Szaúd-Arábia támogatását is.
E kényes helyzetben Ankara láthatóan mindent megtesz, hogy elkerülje a közvetlen katonai összeütközést a Haftárt támogató alakulatokkal, mindenekelőtt az orosz magánhadsereggel, a Wagner-csoporttal. Ezért az értesülések szerint egyelőre nincs szó török bevonulásról, és a parlament ezzel kapcsolatos döntése inkább politikai figyelmeztetés Haftárnak. Törökország egy esetleges beavatkozás esetén az első fázisban nem reguláris alakulatokat küldene, hanem szíriai szövetségeseinek, a turkománok harcosait. Erdogan emellett egyeztetett Putyinnal is a líbiai akciók koordinálásáról.
Amerika nem tudna megnyerni egy iráni háborút | Magyar HangDe Ankarának figyelnie kell Egyiptomra is, amellyel már a puccskísérlet óta feszült a viszonya. Kairó szintén közvetlen szereplője a líbiai eseményeknek, hiszen 2015-ben emirátusokbeli pilóták az ő gépeikkel bombázták a kormány állásait, és régóta kész a szárazföldi beavatkozásra is. Egyelőre azonban „csak” folyamatosan szállítja az orosz fegyvereket Haftárnak. A másik oldalt ugyanakkor a törökök segítik tankokkal, drónokkal és légvédelmi rakétákkal.
A helyzet tehát nemcsak Irán körül egyre feszültebb, hanem Líbiában is. A közvetlen török beavatkozás újra a háború fellángolásához vezetne, amelybe – tovább bonyolítva a helyzetet – akarva-akaratlanul belekeverednének más globális és regionális hatalmak is. Nem véletlen, hogy Erdogant lebeszélné a katonák küldéséről Amerika és az Európai Unió is.
Hétfőn a szemben álló felek orosz és török közvetítéssel, közvetve egyezkedtek egymással. A Putyin és Erdogan Isztambulból intézett szerdai felszólítása nyomán vasárnap életbe lépett tűzszünetet részletező dokumentumot Fájez al-Szarrádzs aláírta, Haftar azonban kedd reggelig időt kért a részletek tanulmányozására, majd elhagyta Moszkvát, anélkül, hogy szignózta volna a megállapodást.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/2. számában jelent meg január 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/2. számban? Itt megnézheti!
