Gallai Péter szerint nem volt annál nagyobb elismerés, minthogy a mai napig korosztályok éneklik a slágereiket.
Egy ország gyászolja a hétfőn hajnalban elhunyt zenészt, aki számos slágerrel ajándékozta meg a magyar zenetörténetet, legyen elég csak megemlíteni a Piramis legszebb lírai számait. Ugyanakkor sokan elfelejtik ezekben a nehéz percekben, hogy Gallai Péter egy másik bandában, a Bikiniben is fantasztikus sikereket ért el. Ám amikor a Piramis újjáalakult, visszatért a legendás együttesbe a billentyűs.
Tavaly volt szerencsém vele interjút készíteni a Presztízs Magazin számára, amikor a Piramissal turnéra indultak. Gallai Péter akkor elárulta, noha időnként felmerül bennük, hogy kiadjanak egy lemezt vadonatúj dalokkal, nem sok értelme lenne, hiszen nincs olyan zenekedvelő korosztály, aki mondjuk, kapásból ne vágna rá a Becsületre, a Kóbor angyalra, vagy éppen a Szállj fel magasra című slágerre, hogy az Piramis nóta.
– Nem tagadom, időnként ez felmerült bennünk, de mindig másban. Jelenleg én vagyok az, aki ellene vagyok ennek, igaz, pusztán marketing és gazdasági okokból. Ugyanis azt vallom, szinte reménytelen vállalkozás behúzni egy új lemezt a piacra, mert rengeteg pénzbe kerülne a reklám és a marketing, és messze nem biztos, hogy valaha is megtérülne. Legfontosabb szempont az lenne, hogy a dalokat játsszák a rádiók, ám jelenleg is a régi slágereinket nyomják. Ráadásul a bulikon mindig legalább a 30-40 százaléka kimarad a régi nótáknak, így egy idő után tudunk újítani, ha szükséges. Úgy vélem, a nevünk már kevés lenne a biztos sikerhez” – indokolta Gallai a döntését.
Meghalt Gallai Péter, a Piramis frontembere | Magyar Hang
„Szomorúan tudatjuk mindenkivel, hogy Gallai Péter ma éjszaka álmában elhunyt. Péter a Piramis zenekar billentyűse, énekese, szerzője, a zenekar örökös tagja. Döbbenten és mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, osztozunk családja fájdalmában. A szombati Várkertes koncertünkön megemlékezünk róla" - közölte Facebook-oldalán az együttes. Gallai Péter 1953-ban született Budapesten.
Noha ekkor már túl volt az elvonókúrán, amit egyébként ott hagyott, mert azt hitte képes lesz egyedül szembeszállni a „gonosszal”, a beszélgetés alatt legalább négy alkalommal rendelt, mondván, az emlékezéshez szüksége van egy kis doppingra. Ugyanakkor látszott rajta, felvillanyozta, hogy a Piramis turnézik ismételten.
– Kár lenne tagadni, nagyon jó érzés azt hallani, hogy a közönség még mindig mennyire szeret minket. Közösen döntjük el, mely dalokat játsszuk el egy adott koncerten. Sok vita nincs köztünk, hamar dűlőre jutunk mindig, hiszen pontosan tudjuk, mi az, ami a rajongóknak kell. Fantasztikus hallani a színpadon, amikor korosztályok egymás vállát átölelve éneklik a slágereinket. Ez is az bizonyítja, hogy jó dalokat írtunk, amelyek még a mai napig eljutnak az emberek szívéhez” – állította Gallai.
Felidézte az 1992-es, Budapest Sportcsarnokba tervezett koncertjüket, amiből egyet terveztek, aztán a végén öt lett. – Ez talán a legkiemelkedőbb dolog az együttes életében. Úgy vélem, ezzel zenetörténelmet írtunk. Emlékszem, a szervezők nem mertek minket elengedni a koncertek között, mert féltek attól, milyen állapotban térünk vissza a fellépés előtt… Így a Stadion Szállóban kaptunk egy-egy szobát, és napokig csak a hotel és a BS között közlekedhettünk” – elevenítette fel a 27 évvel ezelőtti szuperbulit.
Büszkén mesélte, hogy azokban is időkben is dolgozott zeneszerzőként, ugyanis Balkai Géza színész-rendező felkérésére színdarabokhoz írt zenét. Bevallotta, sosem olvassa el a szövegkönyveket, kizárólag a rendezővel beszél róla.
– Ugyan minimális pénz van ebben a munkában, de nagyon szeretem csinálni. Nem titok, ma már biztosan nem mennék bele olyanba, hogy minden zenekari tag nevét feltüntessük szerzőként, de tény, ezzel is az együvé tartozásunkat akartuk kifejezni a Piramisban, meg persze a pénzt is egyformán akartuk elosztani. Így lett például Pinyó a Szállj fel magasra sláger szövegírója, noha a dalhoz nem volt semmi köze” – mesélte akkor a billentyűs, aki alkoholproblémái miatt már egy éve nem tudott halála előtt színpadra állni.
Nem titkolta már akkor sem, hogy egyszerűen nem hajlandó Révész Sándorral fellépni, egy színpadra állni. Gallai ugyanis sosem tudta az énekesnek megbocsátani, ahogy az annak idején Som Lajossal viselkedett. Megbocsáthatatlannak nevezte mindezt.
Immár sosem fog kibékülni egymással a Piramis két legendája, hiszen Gallai Péter haraggal a szívében távozott hétfőn hajnalban e világról. Pedig a magyar zenetörténelem egyik legnagyobb klasszikusa a kettejük által előadott Szállj fel magasra…
