Műhely a határon
- Fotó: Végh László

A Nagyváradtól negyven kilométerre fekvő, Bihar megyei Élesden, a hatvanas években még nagyrészt magyarok által lakott, mára az iparosítás, lakótelepek következtében négyötöd részben román kisvárosban 1997-ben alakult meg az a művésztelep, amelyet a Képzőművészeti Főiskola partiumi és erdélyi gyökerekkel bíró diákjai hoztak létre. Az elmúlt két évtizedben a telep a kortárs képzőművészet meghatározó találkozási pontjává vált, noha a tagok nagy része kicserélődött, néhány, még aktív alapítótag mellett azonban létrejött egy közösség, amely nyaranta egy hónapra összegyűlik a városka régi iskolaépületében. Ahol a hivatalos kereteken túl teljesedhetnek ki a szubjektív alkotói világok.

Bár a művészeket más-más attitűd jellemzi, összeköti őket a tér és a művésztelep sajátosságából fakadó másik lét. A társadalomból való kivonulás ugyanis új lendületet ad az alkotáshoz, ismeretlen perspektívákat képes megnyitni. A résztvevők munkáira stilisztikai szempontból legalább annyira jellemzők a különbségek, mint a hasonlóságok. A hagyományok és a kortárs kísérletek, a nemzeti és a regionális kultúra, a táj és a művészet összefüggései egyaránt tetten érhetők alkotásaikban, erre reflektál a művésztelep pecsétje is: Műhely a határon. A nagyobb jubileumokra a budapesti Ernst Múzeumban és a Műcsarnokban, a debreceni Modemben szerveződött kiállítás. Most pedig épp Gödöllőn, a Várkapitányi Lakban látható válogatás az élesdi telep művészeinek tavaly nyáron készült munkáiból.

„Az élesdi, mint minden alulról jövő kezdeményezés sikere vagy sikertelensége nagyban múlik az egyéni szerepvállalásokon és a véletlenen. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy ez az esetlegesség nem az ott születő munkák sajátja. Az, ami a tájjal, a térrel és a figurákkal történik, az itt születő műalkotások és a tudatos alkotásmóddal bíró alkotók függvénye. Valamint ne feledjük: aki tudatosan vonul ki valahonnan azért, hogy oda visszatérjen, az sokkal nagyobb eséllyel, illetve sokkal korszerűbb és minőségibb módon tud meríteni abból a helyzetből, amelyben él” – olvasható Zug Deodáth kurátori bevezetőjében.

Bajkó Dániel betoninstallációja reflektál az élesdi építészeti tér adottságaira, a posztszocialista tömbházakra, Horror Pista festett-mázazott csempéin a szocialista tankönyvek grafikáinak stílusában gyerekkori álomképek elevenedek meg. Furák-Pop László, a művésztelep egyik törzstagjának vászonkollázsai groteszk alakokkal és pillanatokkal teli szürreális világokba kalauzolnak el. Az élesdi művésztelep vezetője, Bodoni Zsolt a klasszikus festészeti hagyományokon alapuló többrétegű képeivel új műfajt teremt: a szuggesztív erejű, művészettörténeti utalásokon alapuló munkák nemcsak fénnyel és különböző valóságdimenziókkal játszanak, de a manipulációval kapcsolatos kérdéseket is felvetnek.

Telepesek – Élesd művésztelepe Gödöllőn. Látható augusztus 20-áig

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/21. számában jelent meg május 26-án.