Sorra érkeznek magyar rendszámú autók Párkány (Szlovákia) egyik szupermarketjének parkolójába. A bennük ülők tankolni jönnek. Nem benzint, hanem bort és sört. Két év kihagyás után ugyanis újból megrendezik a Bátorkeszi Borfesztivált, a névadó felvidéki település dűlői közt, ami azért is nevezetes, mert fellép a Kispál és a Borz. Ez az együttes egyetlen felvidéki koncertjük idénre. Magyarországon is csak egyetlen egyszer lépnek fel, május 12-én, a Budapest Parkban. Pontosabban kétszer, mert a hatalmas érdeklődésre való tekintettel másnap lesz egy ráadás is, de ezt a kettőt most nagyvonalúan egynek tekintjük.
Útitársunk a mindenféle e-belépőjegyek másodkézből való adásvételére szakosodott alkalmazáson az utolsó pillanatra halasztotta a jegyvásárlást, le is csúszott egy igen kedvező árú ajánlatról. A kétnapos bérlet teljes ára amúgy 9000 forint. A budapesti koncertbelépő húszezer, de oda minden jegy elkelt. A parkolóban rögtön megnyilatkozik a magyaros csalafintaság: Ne viccelj már, szőlőhegyek között van a rendezvény, egyszerűen besétálsz és kész – mondja sörrel kezében egy fiatalember. – Én támogatnám a rendezvényt, mondjuk azzal, hogy veszek jegyet – mondja az útitárs, kinevetik.
Mi is vásárolunk a boltban, de természetesen csak Deli csokit (a kelet Mars-csokija), Kofolát (a csehszlovák Pepsi), meg ilyesmiket. Köztük Kokót is, ami ne tévesszen meg senkit: ez egy kókuszos csokoládé. A pénztárosnő megkérdezi, van-e törzsvevői kártyánk. Nincsen. – De hát úgy olcsóbban vásárolhatnának – kiált fel, majd megkérdezi a sorban állókat, kinek van ilyen kártyája. Mindjárt többen is felkínálják. Olvadunk a vendégszeretettől. Nem utoljára.
A Bátorkeszi Borfesztivál 2023. május 5-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
Mi már otthon vettünk belépőt, utasunk nemzetközi összefogás révén a céltól tíz kilométerre jut jegyhez. Amennyiben hosszas telefonálgatás után Ausztriában dolgozó ismerősén keresztül eljut egy, már a fesztiválon bulizó fickóhoz, akinek van eladó tikettje, és ami ennél is fontosabb, helyismerete is. Így telefonon keresztül elnavigál minket ahhoz a parkolóhoz, ami közelebb van a helyszínhez, mint a többi. Amikor leparkolok, egyből odakiáltanak egy lakókocsiból: mit isztok? Ez a kérdés végigkísért, sőt végig kísért a borfesztiválon.
Ahol 28, más források szerint 40 dél-szlovákiai borászat kóstoltat. A helyiek a pincéikben, a meghívottak kis faházakban. Van persze kürtőskalács, kenyérlángos, bőrdíszműves, nemezkalapos, érdekes módon gagyiárus viszont nincsen.
– Nézz körül, ez egészen más, mint az otthoni fesztiválok – mondja Zoltán, aki a decis kóstolók után már áttért az egész palackok fogyasztására.
– Amennyiben?
– Mondok egy példát: látsz eldobott szemetet? Naugye. És az emberek is végtelenül kedvesek.
Az első Tímea Csehszlovákiában
Ez így van. Esik néha az eső, ha behúzódunk valamelyik sátor alá, nem zavarnak el, annak ellenére sem, hogy más termelő bora van a poharunkban. Sőt. Az egyik helyen odajön hozzánk egy asszony, megkérdezi, hozhat-e szódát. A nagy pörgés közepette később azt is elmeséli, 1968-ban született, a szülei a Tímea nevet akarták adni neki. Nem lehetett, így Mária lett. Aztán amikor a hetvenes években engedélyezték a Tímeát – ahogy őt mindig is szólították a családban – azonnal megváltoztatták a keresztnevét. – Én voltam az első Tímea Csehszlovákiában – mondja, majd letesz egy tál csipszet meg egy tányér pogácsát az asztalra.
A Bátorkeszi Borfesztivál 2023. május 5-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
Bátorkeszi a trianoni döntésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. „Esztergom vármegye, mint tudjuk, nem annyira bormennyiségével, mint inkább annak minőségével versenyezhet az ország legtöbb vármegyéjével, mert tudvalevőleg az esztergommegyei borvidék borait mindenütt nagyon szívesen vásárolták és vásárolják ma is” – olvasható a Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai (1896-1914) című 26 részes monográfia-sorozatban. „A bor ára – áll kicsit lejjebb –, vidékenként és minőség szerint, igen különböző. Homoki szőlő mustját lehet kapni 18–24 fillérért, a hegyi szőlőét 40–60 fillérért literenként. A homoki bor ára 32–60 fillér, hegyi 40–100 fillér literenként. 2023-ban a Bátorkeszi Borfesztiválon 0,5-1,5 eurót kérnek egy deciért.
Nehéz dolga van a helyieknek: a szlovák turista gulyáslevest akar enni és testes borokat kortyolgatni, a magyar pedig sztrapacskát keres és hozzá sört szeretne inni. Feltéve, hogy nem borfesztiválra jön. Amúgy Bátorkeszinek valamikor volt két szeszgyára, hengermalma és sörgyára (Tauber és Wetzler) is, ezért a sör fogyasztása itt tekinthető akár múltba révedezésnek is.
A Bátorkeszi Borfesztivál 2023. május 5-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
Mi azért a borokra koncentrálunk. Ez az egyik legmelegebb vidéke Dél-Szlovákiának, errefelé a legtöbb a napsütötte órák száma. A talajszerkezet változatos, ami a borokban is izgalmas variációkat teremt. Zöldveltelini, olaszrizling, rajnai rizling, szentlőrinci, merlot, cabernet franc a jellegzetes fajták. Most kéne olyasmiket írnom, mondjuk a zöldvelteliniről, hogy szénával, érett gyümölcsökkel és mentával komplex illat, sűrű szövet, nagy test, de a sokaságban összesereglett néhány ezer borszakértővel nehezen jutunk dűlőre itt a dűlőben. Abban maradunk, hogy ezt mindenki döntse el maga, a lényeg, hogy ízlik-e a bor. Zömében ízlik, ez a fontos.
A Bátorkeszi Borfesztivál 2023. május 5-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
Néhány tétel után megállok a kóstolással. Arcomra a máglya felé lépdelő orléans-i szűz kifejezése költözik. Teszek egy nagyobb sétát. A fesztivál területének nincsen határa, el lehet baktatni azokhoz a pincékhez is, amelyek nem vesznek részt a kóstoltatásban. Megállok egy szép présháznál. Mellette a teraszon a család. – Lefotózhatom a házat? – Persze, de csak akkor, ha iszol egy pohár bort. Vagy legalább egy süteményt egyél! Eszem. Aztán levisznek a pincébe. – Nagyapám vájta, apám bővített, én meg igyekszem rendben tartani.
El kell menni az autóhoz a pulóverekért. Az út mentén egy férfi fát gallyaz, mellette a barátja álldogál, kezében pálinkás üveggel. Köszönök, faluhelyen ez így illik. – Ne siess, jóbarát, gyere és igyál egy kortyot – szól a pálinkás illető.
A Kispál és Borz visszatér
Jóvilágvan. Ez így egybeírva nem csak a borfesztivál hangulatát idézi, hanem az éppen fellépő zenekar neve is. Aztán eljön az idő, színpadon a Kispál és a Borz. Tömeget saccolni nem tudok, talán kétezren lehetünk, miközben a budapesti koncertekre pillanatok alatt minden jegy elkelt. Úgy vagyunk ennyien, hogy Bátorkeszi nyolcvan kilométerre van Budapesttől. Mindenesetre bőven elférnének még itt pár ezren. Lovasi András megkérdezi a közönséget, ki élt már 1991-ben. Ekkor jelent meg ugyanis az együttes első lemeze, a Naphoz Holddal. Lehet, hogy csak viccelnek, de szinte mindenki felteszi a kezét. – Öregek vagytok – summázza Lovasi –, persze a nők nem. – Úristen 22 éve – mondja egy negyvenes nő mellettem a barátnőjének. – Nem, bakker, 32! – érkezik a válasz. Egy pillanatra mindannyian szomorúak leszünk, akik ezt halljuk. Mivel a koncert a budapesti(ek) teljes értékű főpróbája, azonos műszaki felvonulással – nem lövök le semmilyen poént. Egy rajongót, aki minden dalt végigénekelt, azért a végén megkérdezek, milyen volt.
A Kispál és a Borz a Bátorkeszi Borfesztiválon 2023. május 5-én (Fotó: Grimm Balázs/Magyar Hang)
– Igazi klasszik parti. Szerencsére sok dal szólalt meg a hőskorból. Meg azért a legújabb (19 év után most megjelent - GB) lemezről is bemutattak egy-kettőt. A Lovasi még mindig baromi jól énekel! A hangosítás meg nagyon jó volt. És az is tök jó volt, hogy nem volt ilyen tömeg összenyomós a buli, lehetett levegőt kapni – összegezte.
Hazafelé indulva veszek egy üveg bort otthonra. – Valami helyi fajtájút szeretnék, ha lehet – mondom a pultban álló asszonynak. Akkor vigyen Hibernalt. Jó, azt viszek. Otthon rákeresek: „A Hibernal egy hibrid fehérbor-szőlő fajta, amit 1944-ben fejlesztett ki Heinrich Birk a németországi Geisenheim Szőlőnemesítési Intézetben”. Ez a tétel kicsit maradékcukros. De szép egyensúlya van!
