Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiadóvállalat, amelynek a szerkesztője egy nap azt az utasítást kapta, hogy a személyzet tíz százalékától meg kell válnia. tiltakozott, mondván, hogy az osztálya jól teljesít, mégis választás elé állították: ha nem küldi el a beosztottjai tíz százalékát, neki magának kell mennie. Ő ezt megtagadta és kirúgták – vagyis megbüntették, mert kifogástalanul vezette a flottáját. Azonban a szerkesztő nem hagyta annyiban: új céget alapított, amelyet úgy vezetett, ahogy szerinte egy kiadóvállalatot vezetni kell.
Saját területén igazi legendává vált, az alkalmazottai inkább a könyvekben hisznek, mint az eladott példányszámokban, az okokat tartják szem előtt, nem a részvényesek érdekeit, és jobban bíznak a szerkesztők ötleteiben, mint azok hírnevében. Amikor a vállalat pedig úgy döntött, hogy pénzt akar gyűjteni, előálltak a szerzőknek szóló első részvénykibocsátási programmal, vagyis az összes szerző lehetőséget kapott, hogy részvényeket vásároljon, így a külső, a könyvekhez nem értő részvényesek kívül rekedtek az ajtón. A kiadó – vagyis a Berrett–Koehler – azóta is jól boldogul, ráadásul iskolapélda lett a menedzserek számára.
Mit tanulhatunk ebből? Mindenekelőtt azt, hogy a leépítés ugyan rendkívül egyszerű megoldás, mégis hihetetlenül romboló egy vállalat számára. Ugyanis a legtöbbször az ilyen leépítéseknél a munkavállalók nem csináltak semmi bajt, csak épp rossz cégnél dolgoztak. A hátramaradó „emberi erőforrásnak” pedig annál keményebben kell dolgoznia, hogy betöltse az eltávozott kollégái után maradt űrt, ráadásul valószínűleg alacsonyabb fizetésért. Megtanulhatjuk azt is, hogy bár igaz, a bajban lévő cégeknek néha fel kell számolniuk néhány állást a túlélés és a többi munkahely megőrzése érdekében, ám a legtöbb leépítés sokszor inkább a tehetős felső vezetők prémiumának megmentéséről szól, akik ha nem hozzák az eredményeket, maguk is lapátra kerülhetnek. És végül, hogy ezeket a problémákat sokszor vezetési és szervezési innovációkkal is orvosolni lehetne.
Ezeket a megoldásokat gyűjtötte egy kötetbe Henry Mintzberg, a kanadai McGill Egyetem professzora, napjaink egyik leggyakrabban hivatkozott stratégiaimenedzsment-gondolkodója, aki Esti mesék menedzsereknek című könyvében nagyon karakteres példákon keresztül mutatja meg, hogyan működnek és hogyan kellene működniük a cégeknek napjainkban. A mű alapállítása szerint a menedzsereknek mielőbb szükséges kilépniük az elszigeteltségből és megtudniuk, hogy az általuk irányított cégeknél a realitások talaján mi és hogyan működik. Az olvasó így – többek között – beleláthat a szervezés, az elemzés, a fejlődés rejtelmeibe, ami különösen hasznos lehet, ha maga is olyan munkát végez, ahol a vezetésnek és szervezésnek kulcsszerepe van. Ám a könyv valójában nemcsak a menedzsereknek szól, hanem mindenkinek, aki többet szeretne tudni arról, hogy a XXI. században mitől válhat egy cég igazán sikeressé.
Henry Mintzberg: Esti mesék menedzsereknek. Ford.: Burns Katalin. Pallas Athéné Könyvkiadó, 2019. 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/15. számában jelent meg április 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/15. számban? Itt megnézheti!
