Láthatóan Németh László minden korszaka egyaránt fontos volt Görömbei András számára. Nincs olyan műfaj, amiben ne alkotott volna számára kimagaslót, legyen szó a drámáiról, esszéiről vagy épp regényeiről. Nem véletlenül tekintett Németh munkásságára a Bibliájaként, olyan példaadó vállalkozásként, ami irodalmi és azon kívüli szempontok alapján is, egy életminőséget képviselve mutatott utat az olvasó számára.
Hét éve már Görömbei sincs köztünk, de A minőség jegyében című, most összeállított kötete mégis olyan, mintha csak egy egységesre megírt Németh-monográfia lenne. Görömbei ugyanis pályája során lelkiismeretesen feldolgozott mindent Némethtől, hosszú tanulmánya jelent meg a Gyászról és Iszonyról éppúgy, mint a Galileiről, illetve a rendszerváltás előtt hosszú ideig tiltott Sorskérdésekről vagy a Kisebbségben-ről.
Szóba kerülnek az olyan sokat bírált kifejezések is, mint amilyen a faj vagy a hígmagyar-mélymagyar kettőse volt. Előbbinek nem volt köze az antiszemitizmushoz Görömbei szerint, sőt, Németh is ugyanolyan megvetéssel szólt a „vér vegyészeiről.” Utóbbi kettő kapcsán viszont már következetlenséget tapasztal ő is. Úgy véli, ezzel nem az értékes és értéktelen magyar ellentétét akarta megteremteni, és Németh egyébként magát sem sorolta be egyik csoportba sem. Görömbei szerint Németh történelmileg és többféle értelemben használja a hígmagyar kifejezést.
Azt viszont kár is lenne tagadni, hogy Németh elitizmusa, vagy szebben mondva minőségelvűsége erősen jelen volt ebben. Görömbei is azt emeli ki, hogy az író fókuszában a nemzeti sorskérdésekért való aggodalom, a folyamatosan hangoztatott és elvárt minőség állt, amik egyszerre működtek a kíméletlen (ön)kritikával, az önismeret fontosságának hangoztatásával. De azt is elismerte Németh, hogy reformterveit maga mögött hagyta a történelem, és ismét végzetes irányba indultunk el.
Megírja aztán Görömbei azt is, milyen különbségeket és azonosságokat találhatunk Németh fontos nőalakjainál, illetve ezek a regények hogyan idézték meg a görög drámákat, Szophoklész hőseit vagy Akteón és Diana történetét. És ott voltak aztán a levelek, amik Görömbei szerint a Németh-életmű ismerői számára nagy meglepetést nem hoznak. „A már gimnazista korában is nagy terveket szövögető Németh Lászlót Magyarország szétesése és megalázottsága ösztönözte arra, hogy Ady nemzeti felelősségtudatát magára vegye. Ady az utolsó magyarnak érezte magát, aki még tehet valamit ezért a népért. Németh Lászlóban is ilyen kivételes felelősségérzés alakult ki már ifjú korában. A lehető legnagyobb vállalkozásba kezdett: a szétesett ország, a szétzilált nemzeti tudat helyett új magyar nemzeti önismeretet, öntudatot akart teremteni.”
A váteszszerep persze taszíthat sokakat, hát még a kortársak közül. De az igazán nagyokat úgyis hitelesíteni fogják mindig azok a műveik, amiket letettek az asztalra. Legyen szó a Héjanász az avaron-ról vagy épp az Iszonyról. Ha valamivel, hát ezekkel mindent megtettek ezért a népért.
Görömbei András: A minőség jegyében, Nap Kiadó, 2020, 3500 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/39. számában jelent meg.
