Kétfajta ember él Magyarországon: a nácik és a hazaárulók. És persze vannak még a f.szok is. Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmjének ideológiai alapon egymásnak feszülő szereplői nagyjából így osztják fel a társadalmat, és ez a korlátolt rendszer határozza meg a mindennapjaikat is. Orbánozás, gyurcsányozás, propagandamédia, beázó iskolaépület, kibékíthetetlen ellentétek, alulfizetett tanárok, kivándorló fiatalok és a kisszerű magyar valóságban elkapott megrendítő és felemelő pillanatok – a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, illetve a Rossz versek rendezőjének harmadik alkotása annyira naprakész látlelet a magyar társadalom bajairól, hogy az sem lepett volna meg, ha a sajtóvetítés alatt a Kossuth téren zajló demonstráció is felbukkan a vásznon
Az októberben a mozikba kerülő produkció premierjét a Velencei Filmfesztiválon tartották – ahol később megkapta a Horizontok elnevezésű szekció fődíját –, és néhány óra eltéréssel itthon is levetítették a filmet az újságíróknak. Mielőtt azonban bárki akár egy sort is leírhatott volna Reisz Gábor új munkájáról, a Hollywood Reporter kritikusa gondoskodott róla, hogy ne legyen sok értelme akár egy sort is írni a műről. Leslie Felperin – aki Velencében, és nem a Cirko-Gejzír moziban látta a filmet – hosszú elemzésében elrejtett egy szót, amellyel hónapokra előre kijelölte a Magyarázat mindenre magyarországi recepcióját: neofasisztának nevezte Orbán Viktort. Ez az a film tehát, amely miatt a magyar miniszterelnököt a legócskább és a legveszélyesebb diktátorok táborába sorolta a tekintélyes amerikai lap. Remélhetőleg a bélyeg idővel elhalványul, mert ha a neofasiszta kormányfő irányából közelítünk a műhöz, félő, hogy éppen a lényegét tévesztjük szem elől.
Reisz Gábor előző két filmjében vállaltan korlátozott eszközkészlet segítségével kutatta fel a realizmus repedéseiben megbúvó irracionalitást, félelmet és meseszerűt – és ezt folytatja a harmadik munkájában is. Mágikus minimalizmusa a kronologikus rendben követett felnövéstörténetben (coming of age) érvényesül leginkább: a VAN a huszonéves generáció útkeresése, a Rossz versek a harmincasok múltba tekintő önértelmezése, a Magyarázat mindenre pedig a negyven fölöttiek elkeseredett küzdelmének dokumentálása. És persze sokkal több is annál, hiszen az ötödik évtizedébe lépett történelemtanár és az érettségin leblokkoló tanítványának tragédiája a szereplőkről készített diagnózisban az ország kóros elmeállapotát is felméri.
A gyújtópont egy banális helyzet: a diák a zakóján felejti a március 15-ére kitűzött kokárdát. Az érettségi bizottság előtt egy szó sem jut eszébe a tételekről, és amikor a tanára, minden hátsó szándék nélkül, megkérdezi, hogy miért viseli a nemzeti színű szalagot, sajátosan magyar láncreakció indul el. Lejáratás, megfélemlítés, agresszió, kicsinyesség és harag jelzi a szereplők útját, morális értelemeben azonban szinte lehetetlen különbséget tenni az egyes oldalak között, és ez Reisz Gábor érdeme. Képes volt úgy filmet készíteni a megosztottságról, hogy az egymás arcába vicsorgó emberek megmaradnak embernek. Nem a nemzeti keresztény/ balliberális apostol néz farkasszemet a patás ördög képében megjelenő libsi/nácival, hanem a meggyőződéseikkel együtt (azok miatt vagy azok ellenére) szerethető, esendő emberi lények küzdenek – leginkább saját magukkal.
Ne higgyünk ugyanakkor a címnek: kár átfogó értelmezést remélni. A Magyarázat mindenre finom iróniája éppen abban a folyamatban rejlik, amely során rádöbbenünk, hogy aligha válaszolhatjuk meg a kérdést, hogy mégis miért kerültünk ebbe a helyzetbe. Sokatmondó pillanat, amikor a főcím előtt megjelenik a vásznon, hogy a film „a Szlovák Audiovizuális Alap támogatásából készült”: a magyar Nemzeti Filmintézet nem tartotta fontosnak, hogy elkészüljön az alkotás, így Reisz Gábor is bekerült az elmúlt évtized(ek) legizgalmasabb rendezőinek sorába, akik itthon – állami forrásból – nem forgathatnak. A Magyarázat mindenre e tekintetben nem csupán a társadalom, de a filmművészet állapotáról is látleletet készít: már puszta jelenléte lesújtó kritika a kultúrpolitika irányába.
A Magyarázat mindenre október 5-étől látható a mozikban.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/36. számában jelent meg szeptember 8-án.
