A főemlősöknél is egyértelműen megfigyelhető a homo- és transzszexualitás

Volt egy nőstény csimpánz, Donna, amely már nagyon fiatal korában sok hímekre jellemző viselkedést mutatott, maszkulin volt. Ahogy idősödött, a kinézete is a hímekre kezdett hasonlítani: széles válla, hosszú szőre és nagy feje lett. Hímként viselkedett, és egész életében a hímekhez csapódott, nem a nőstényekhez. Nem tudom, hogy ő transz volt-e, nem tudtam megkérdezni tőle, de egyértelműen vannak ilyen egyedek a főemlősöknél is – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Frans de Waal, a világ egyik legismertebb primatológusa, aki könyvet írt a társadalmi nemekről (vagyis a genderelméletről), természetesen egy főemlőskutató szemszögéből.

A holland kutató hallott arról is, hogy Magyarországon is téma az LMBTQ, ráadásul itthon van egyfajta kísérlet a homoszexualitás és a pedofília összemosására. – Nem tudom, hogy a pedofília miben gyökerezik, de teljesen más történet, mint a homoszexualitás. A pedofília probléma, a homoszexualitás viszont nem probléma – szögezte le.

• Miért érezte fontosnak, hogy primatológusként könyvet írjon a genderelméletről?
• A genderkülönbségek alapvetően veleszületettek vagy tanultak?
• Miért vált a genderelmélet vagy -ideológia a szélsőjobb vesszőparipájává az utóbbi években?
• A főemlősöknél is megjelennek a transzszexuális egyedek?