Negyven évvel ezelőtt, 1983. szeptember 26-án majdnem eljött a világvége. A szovjet atomrakéta-detektáló műholdak amerikai rakétaindításokat észleltek, és automatikusan riasztották az irányítóközpontot. Az ott szolgálatot teljesítő parancsnoknak ekkor automatikusan továbbítania kellett (volna) az információt a vezérkarnak, akik erre automatikusan megindították (volna) a megtorló ellencsapást. De egy ember, Sztanyiszlav Petrov alezredes úgy döntött, hogy a riasztás biztos csak vaklárma, és nem tett semmit. A világ pedig megmenekült.
A hetvenes évek végén, amikor talán sokan már abban reménykedtek, hogy a hidegháború legsötétebb napjait magunk mögött tudhatjuk, hiszen a nagyhatalmak atomfegyver-korlátozó egyezményeket kötöttek egymással, hirtelen újra eszkalálódni kezdett az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti világhatalmi konfliktus. A szovjet RSD–10 „Úttörő” közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták szolgálatba állítására adott válaszul a NATO több mint száz hasonló képességű Pershing II. rakéta Nyugat-Európába telepítéséről döntött, amelyek tíz perc alatt elérhették a nyugati szovjet köztársaságokat.
• Miért habozott a szovjet tiszt?
• Mi történt vele az incidens után?
• Miért lehetett volna valóságosnak is gondolni a támadást?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
