Akkumulátoros kocsikkal a zsákutcába

Egyre több területen bizonyosodik be, hogy alapvetően hibás a 2010 óta folytatott magyar gazdaságpolitika. Már a kiindulási pont – nevezetesen, hogy munkaalapú társadalmat építünk – is tévútnak bizonyult, hiszen a fejlett világban már 13 évvel ezelőtt is a tudásalapú társadalmat építették, amit később a régiós országok többsége is követett. Nem hozta a várt eredményt a keleti, illetve a déli nyitás, hiszen a számok azt bizonyítják, nem nagyon profitált belőle a magyar gazdaság. Amikor kiderült, hogy hibás a gazdasági modell, irányváltás helyett a jegybank, valamint a kormány laza monetáris és fiskális politikával erőltette a növekedést a fellendülő világgazdaságban, közben elfelejtettek félretenni a nehezebb időkre (prociklikus gazdaságpolitika).

Aztán a jogállami normák leépítése miatt az unióval való folyamatos konfliktuskeresés következményeként elzáródó uniós csapok okozta pénzhiányt a kínai kapcsolatok erősítésével, leginkább akkumulátorgyárak építésével ismét csak hibásan remélte kezelni a kormány. Később, az energiaválság és az elfutó infláció hatására ez az elköteleződés még erősebb lett. Így az amúgy is féloldalas magyar gazdaságot még inkább az autóiparhoz kötötte a kormány, pedig a vezető közgazdászok többször felhívták a figyelmet ennek veszélyeire.

• Hogyan léphet fel az Európai Unió az állami pénzekkel finanszírozott kínai elektromosautó és -akkumulátor dömping ellen?
• Miért baj, hogy a mosolygörbe legalján lévő munkafolyamatokat hozzák az országba a kínai akkumulátorgyárak?
• Mikor kerülhetnek forgalomba az 1000 kilométer feletti hatótávolságot nyújtó akkumulátorok?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 29-én megjelenő, 2023/38. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!