Egyes tengerbiológusok már végső megoldásként meglépnék a korábban elképzelhetetlent

Az éghajlatváltozás talán egyetlen földi ökoszisztémát sem fenyeget annyira, mint a korallzátonyokat, amelyeket a hatalmas fajdiverzitásuk okán az „óceán esőerdejének” is neveznek, és hatalmas szerepük van a tengeri élővilág sokszínűségének fenntartásában. A melegedő és savasodó víz azonban kivégzi a korallállatokat. A Karib-tenger korallzátonyai az utóbbi években olyan reménytelen helyzetbe kerültek, hogy egyes tengerbiológusok már végső megoldásként meglépnék a korábban elképzelhetetlent: lemondanának az őshonos, de a felmelegedéssel szemben tehetetlen korallfajokról, és idegenhonos, ellenállóbb korallokat telepítenének a zátonyra. Csakhogy az idegen fajok betelepítésével próbálkozó ökológiai beavatkozások a múltban szinte mindig katasztrófát okoztak.

Bár a klímaváltozással kapcsolatos hírekben már nagyon elcsépeltté vált a „példa nélküli”, illetve a „soha nem látott” jelző, mégis kénytelenek vagyunk nap mint nap használni. Tavaly olyan hőhullám csapott le a Karib-tenger térségére, amely a valaha tapasztalt legszörnyűbb korallkifehéredési incidenst idézte elő. A korallállatok általában nagyon érzékenyek a tengervíz hőmérsékleti és kémiai változásaira. Ha a víz jellegzetességei kicsit is eltolódnak a számukra élhető tartományból, akkor elpusztulnak, és ezt kifehéredésük jelzi. Az előrejelzések szerint a tavalyihoz hasonló hőhullámok a jövőben rendszeressé válnak, ezért a legtöbb kutató nem sok jót jósol a helyi őshonos korallfajoknak.

• Menthetetlenek a korallzátonyok?
• Vannak olyan korallok, amelyek kibírják a felforrósodó vizet?
• Mit szabad megtenni velük, és mit nem?