A büszke gyarmat

A csorbítatlan (nemzet)állami szuverenitás olyan, mint propagandista szerint a független újságírás: nem létezik. Az, hogy sok tollforgató el sem tudja képzelni az autonóm (szuverén) szakmai létezést, nemcsak az ő problémájuk, de ennek az írásnak nem ez a témája. A szuverenitás az orbáni politika kulcsfogalma, ezért érdemes konkrét példák, a gyakorlat alapján megvizsgálni, mennyiben hiteles az erre való szüntelen hivatkozás. Természetesen egy ország önrendelkezését eleve korlátozzák nemzetközi szerződések, különösen azok, amelyek valamilyen szövetségi rendszerhez kötik. Ilyenkor azonban önkéntes, a nemzeti érdekeket is mérlegre tevő döntés alapján korlátoz, illetve gyakorol közösen másokkal egyes állami jogköröket a szerződő fél. Mint Magyarország az Európai Unió esetében. Amely szervezet nem birodalom, de több államok laza együttműködésénél.

Feltűnő, hogy az Orbán-kormány az ország szuverenitását, annak védelmét mindig csak Nyugat felé fordulva hangsúlyozza, veszedelmet csak onnan tapasztal. Mintha kizárólag a papíron szövetségesnek számító országokkal, szervezetekkel állna konfliktusban. A barátok pedig vagy a nyugati világ kisebbségéhez vagy máshova tartoznak, rossz esetben kifejezetten a Nyugat ellenségei. A törekvés, hogy a szövetségi rendszereken kívüli erőközpontokkal is jó kapcsolatokat ápoljon az ország, elsősorban gazdasági téren, a mozgásteret növeli, a nyugati világban is természetes, ám a Fidesz jócskán túllép ezen, amikor egyre kevésbé titkoltan politikai mintákat is keres arrafelé.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap június 30-án megjelent, 2023/26. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!