A hír egyébként igaz

Karikó Katalin elismerte, hogy 1978-ban sikerrel környékezte meg a kémelhárítás. – Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot – írta a Magyar Hangnak a valószínűtlennek tűnő ügynökváddal kapcsolatos hírekre reagálva. A koronavírus elleni mRNS típusú vakcina kifejlesztőjeként világhírűvé vált kutató története ezzel a nyilatkozattal lett kelet-európai értelemben is teljes. Vagy öniróniától szigorúan mentes gőggel tovább szűkítve a kört, mondhatnánk, hogy Karikó Katalin immár szimbolikusan is visszatért hazájába, ahonnan 1985-ben távozni kényszerült. Tragédiája és világsikere ennél nehezen lehetne magyarabb. 

Kellett hozzá persze a vírus is, hiszen a biokémikus munkájának jelentőségét a pandémia nélkül fel sem mérhettük volna. Ha nem tesszük taccsra a bolygót, a tudós még ma is egy lenne a számunkra ismeretlen több tízezernyi tudós közül, akik érthetetlenül apró dolgokat variálva igyekeznek tovább javítani az ember életkörülményeit. A járvány a névtelenségből a Nobel-díjra esélyesek táborába katapultálta a kutatót, akit az aktuális politikai iránytól függően itthon hol „kisújszállási asszonyságként”, hol a piacon elérhető „leghalálosabb” vakcina kifejlesztőjeként ismert el a kormány. A szélkakaslogika szempontjából ironikus, hogy az ügynökvád éppen akkor merült fel, amikor országunk vezetői ismét a keblükre ölelték Karikó Katalint.