A lovakat betörik, ugye?

Amikor számítógépem elé és a kis tévém mellé ültem, a Madách-gimnázium tüntetéséről tudósított az ATV, és épp a diákokból és pedagógusokból verbuválódott kórus hangos skandálását hallhattam, jelesül, hogy „Elegünk van!”, és hát a „Hajrá magyarok!” ellenpontjaként immár megszokottá vált „Mocskos Fidesz!”-t. Átkapcsoltam pár másodpercre a „köztévé”-re, ahol a tanév ünnepélyes kezdéséről beszéltek, …ettől kezdve korlátozni fogják az okostelefonok használatát… és ami ehhez még köthető. De mért is gondoltam, hogy a köz televíziójának szerkesztőit lázba hozná, egyáltalán érdekelné, hogy mi történik a Belügyminisztérium előtti téren. Tudhattam volna, hogy a békemenetnek nevezett, pár száz parkoló autóbusz árnyékában megejtett fidesznyik csoszogáson, Orbán Viktor röfi malacnál az idős asszonynál tett random látogatásán, valamint Fásy Ádámnak nemzeti lovaggá ütésekor esedékes, katonai díszszemlével ékesített Kossuth téri zászlófelvonáson kívül abból, ami a közéletben fontos eseménynek mondható, az adófizetők, azaz a köz adóforintjaiból tokától bokáig kitömött propagandamédia mikrofonállványait alig érdekli valami. Cinkosok közt vétkes, aki hallgat.

Bevallom, nem erről akartam írni, bár szó mi szó, érintettem volna ezt a gyalázatos döntést, jelesül Mészáros Csaba igazgató utóbb felmentésnek nevezett kirúgását. El kell mondanom: nehéz helyzetben vagyok, amikor egy-egy „aktuális” témához nyúlok, hisz kéthetente jelennek meg írásaim ezen az oldalon, ugyanakkor Orbán Viktor gondoskodik arról, hogy naponta húzzam föl magam, igaz, a fizetésem nem tőle kapom, pedig ő az én munkaadóm. Eredetileg Iványi Gáborról és testvérközösségéről szerettem volna írni, közelebbről arról az ugyancsak gyalázatos eljárásról, amely legfőképp Orbán (szerintem) kicsinyes bosszújáról szól. Szeptember 20-án délután 5 órakor a Blaha Lujza téren sokadmagammal jótékony műsorral készülünk, ám azok után, hogy a diktatórikus hajlamú kormányfő iskolákat és óvodákat vett el a MET-től, okkal merült föl bennem a kérdés: ha ez folytatódik, és esetleg mindent kivesz Iványi Gábor kezéből, mi marad, amire és amiért adományokat gyűjtünk. És ha a Dankó utcában lévő menedékházat is célba veszi, mi lesz azokkal, akikről Orbán most sem képes gondoskodni, azokkal, akik az elmúlt években csak Iványi jóságára hagyatkozhattak. Egy barátom rövidre zárta az ezzel kapcsolatos véleményét, mondván: „Azt szeretném én megérni, amikor a Viktor becsönget a Dankó kapuján, és könyörögve kéri Iványit, hogy legalább egy éjszakára adjon neki egy ágyat, mert se hajléka, se vagyona…”

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 12-ig kapható 2024/36. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!