A státusztörvény igazi célja

Az eredeti verizóhoz képest enyhült valamelyest a pedagógus-státusztörvény tervezete, mire a kormány júniusban azt benyújtotta a parlamentnek. Nem a tankerületen belül lehet majd átvezényelni a tanárokat, hanem ennél szűkebb területen, a járásokon belül, ahogy erre Rétvári Bence államtitkár felhívta a figyelmet a parlament plenáris ülésén (a státusztörvény országgyűlési vitájáról a jövő heti cikkben lesz szó). Nem verték nagy dobra, de részben kivették azt a rendelkezést is, amely súlyosan és alaptörvény-ellenesen korlátozta volna a pedagógusok véleménynyilvánítási szabadságát a közoktatásba vetett közbizalom megtartására hivatkozva (Magyar Hang, Csend legyen! 2023. április 14.). Így a tanárok számára mégis megengedett lesz, hogy tüntetéseken vagy akár a Facebookon kritizálják a közoktatás helyzetét. Ez, mondjuk, nem nagy vívmány, hiszen eddig is így volt, de a szólásszabadság szintje legalább nem megy lejjebb.

Maga a státusztörvény-tervezet akarva-akaratlanul is önkritikus, hiszen „A pedagógusok új életpályájáról” címet viseli – ez már önmagában egyfajta beismerése annak, hogy a NER elején elindított, Hoffmann Rózsa akkori államtitkár által fémjelzett életpályamodell kudarcot vallott, hiszen akkor most nem kellene újat kitalálni. De az, hogy az új törvény csökkenti a pedagógusok számára az adminisztrációs terheket – már csak a pedagógus I. fokozat megszerzése lesz előírás, eltörlik az önértékelést –, annak is beismerése, hogy a portfóliókészítés erőltetése túllépte az egészséges mértéket.

• Milyen helyes intézkedések vannak a törvényben, milyen kockázatokkal?
• Hogy szivárog le a politikai akarat az iskolákba?
• Mi a mai közoktatás politikai feladata és hogy szolgálja azt a státusztörvény?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap június 23-án megjelent, 2023/25. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!